Klubrádió, 03.21-i adás

Milyen a viszonya saját testéhez a táncművész Frenák Pálnak? És mi, többiek? Frenák szerint akkor kezdünk foglalkozni saját testünkkel, amikor már késő – bár, teszi hozzá – soha nem késő. Ahogy múlnak az évek, egyre merevebbek vagyunk, fájnak az ízületeink - hogyan éljük át, hogyan kezelhetjük, hogy egyre kevésbé uraljuk saját testünket? Arról beszél a táncos, hogy neki milyen a szép, ötven fölötti nő és férfi, és arról is, hogy mások-e ebben az életkorban az emberek Franciaországban, mint nálunk. (mások)

amelyben Frenák Pál elmeséli, hogyan épült fel, miután nem engedte, hogy az orvosok megoperálják a gerincét. Hogyan dolgozott beteg gyerekekkel Japánban? A tánc, mint a rehabilitáció útja. Van-e a testnek emlékezete? Fájdalom és valóság a táncban. Másság – rasszizmus – közöny. Frenákék új bemutatója, amely egy esküvő történéseiben mutatja meg napjaink bajait.

Hofher József jezsuita szerzetes és a szegényekkel való szolidaritás. Honnan indult ez az út, s a társadalmi igazságtalanságok által megérintett lelkész hogyan talált rá a Jézus Társaságra? Útjának állomásai: szegénygondozás Münchenben, szegénygondozás Magyarországon, majd egy cigánytelep a Sajó mentén, Borsodban. Hullámhegyek és völgyek: a fáradtság, a kiégés veszélye, és az apró sikerek láttán átélhető öröm.

amelyben Hofher József arról beszél, hogy Borsod után hogyan kezdődött a cigány pasztoráció. És persze, hogy neki az mit jelent. Az ember méltóságát visszaadni a legnagyobb dolog – mondja a szerzetes, aki ezt nem elvont eszmének látja, hanem a tanulás útján megvalósítható útnak. Ezért született a romák számára a Jezsuita Szakkollégium, ahol ma huszonkét cigány egyetemista kap hátteret, támaszt, segítséget tanulmányaihoz.