Klubrádió, 03.21-i adás
Létrehozta: admin (2012. március 21. )Utolsó hozzászóló: Vaduz (2012. március 22. )
Nincs szebb mint egy cirmos mell – idézett egy állítólagos kínai mondást egy barátnőm, aki már régebben elmúlt 20 éves. Az érettséget értékeli ez a szólás - a kort, ami a testünkön is látszik. Többnyire azonban nem vagyunk ennyire lelkesek, amikor a tükörben szembesülünk az idő múlásával. Hogyan tudunk megbarátkozni testünk változásával? Azzal, hogy már nem úgy működik, sőt nem is úgy néz ki, ahogy mi szeretnénk? A mai adásban erről egy olyan férfi ad (nem tipikus, de mindenki számára követhető) választ, aki évtizedek óta a testével dolgozik. Frenák Pál Párizsban és Budapesten élő táncos-koreográfus most itthon próbál, új művét a Hyment március 29-30-31-én láthatja a közönség a Trafóban. A darab a Magyarországon lépten-nyomon tapasztalható rasszizmussal foglalkozik. Áttételesen ugyanez, vagyis a rasszizmus motiválta mai második vendégünket, Hofher József jezsuita szerzetest, aki néhány éve megszervezett egy roma szakkollégiumot, amelynek ma is a lelki vezetője.
Első rész, 10.58 perc
Milyen a viszonya saját testéhez a táncművész Frenák Pálnak? És mi, többiek? Frenák szerint akkor kezdünk foglalkozni saját testünkkel, amikor már késő – bár, teszi hozzá – soha nem késő. Ahogy múlnak az évek, egyre merevebbek vagyunk, fájnak az ízületeink - hogyan éljük át, hogyan kezelhetjük, hogy egyre kevésbé uraljuk saját testünket? Arról beszél a táncos, hogy neki milyen a szép, ötven fölötti nő és férfi, és arról is, hogy mások-e ebben az életkorban az emberek Franciaországban, mint nálunk. (mások)Második rész, 12.58 perc
amelyben Frenák Pál elmeséli, hogyan épült fel, miután nem engedte, hogy az orvosok megoperálják a gerincét. Hogyan dolgozott beteg gyerekekkel Japánban? A tánc, mint a rehabilitáció útja. Van-e a testnek emlékezete? Fájdalom és valóság a táncban. Másság – rasszizmus – közöny. Frenákék új bemutatója, amely egy esküvő történéseiben mutatja meg napjaink bajait.
Harmadik rész, 13.34 perc
Hofher József jezsuita szerzetes és a szegényekkel való szolidaritás. Honnan indult ez az út, s a társadalmi igazságtalanságok által megérintett lelkész hogyan talált rá a Jézus Társaságra? Útjának állomásai: szegénygondozás Münchenben, szegénygondozás Magyarországon, majd egy cigánytelep a Sajó mentén, Borsodban. Hullámhegyek és völgyek: a fáradtság, a kiégés veszélye, és az apró sikerek láttán átélhető öröm.Negyedik rész, 11.04 perc
amelyben Hofher József arról beszél, hogy Borsod után hogyan kezdődött a cigány pasztoráció. És persze, hogy neki az mit jelent. Az ember méltóságát visszaadni a legnagyobb dolog – mondja a szerzetes, aki ezt nem elvont eszmének látja, hanem a tanulás útján megvalósítható útnak. Ezért született a romák számára a Jezsuita Szakkollégium, ahol ma huszonkét cigány egyetemista kap hátteret, támaszt, segítséget tanulmányaihoz.