Klubrádió, október 3-i adás

Sokszor gondolkodtam azon, hogy hogyan lehet, hogy mások máshogy gondolják... Azt is meg kellett tanulnom, hogy ha nagyon nem is szeretek valamit, akkor se az embert utáljam, hanem a véleményt, a cselekedetet – meséli Bácska Júlia pszichológus, aki azt mondja, hogy már gyerekként is szabálykövető volt, s nem szerette, ha mások nem ilyenek.

Én viszont sokat változtam az évek során – mondja Felcsúti Péter közgazdász. Ahogy múlnak az évek, úgy fogy belőlem a türelmetlenség, s nő az empátia a másik ember, a másik gondolat iránt. A demokratikus vita elveszett művészetét kell(ene) megtalálnunk. Mennyire segít a vitában maga a nyelv, amely lehet konfrontatív (mint a miénk), vagy megengedőbb (mint például az angol)?

Kinek a felelőssége, hogy 2012-ben ott tart Magyarország, ahol tart? Felcsúti Péter szerint mindenkié – ha nem is egyenlő mértékben. S bár azt sem kellene elfeledni, hogy ma nagyságrendekkel szabadabban élünk, mint 1989-ben, de társadalmunk, közéletünk minősége erősen vitatható. Ez mindannyiunk felelőssége. Oka pedig részben az, hogy vita- és egyéb kultúránk nem kooperatív hanem ellenséges. A meccs mindig életre-halálra megy.
Bácskai Júlia szerint mindez a párkapcsolatokban is jól látszik. A megromlott kapcsolatért nálunk mindig csak a másik a hibás, azt csak a másik tette tönkre – pedig ki látott már olyan almát, aminek az egyik fele egészséges, s csak a másik fele rohadt?

A Józsefvárosi Önkormányzat rendeletben tiltotta ki közterületeiről a hajléktalanokat. Nem kérdéses, hogy sok kerületi lakosnak sértették a konfort-érzetét a gyakran nem is túlságosan szociálisan viselkedő otthontalanok – mondja Felcsúti Péter –de vajon az ő joguk minden mást felülír? Hiszen a hajléktalanoknak is vannak személyiségi- és szabadságjogaik – miért hát, hogy a vitákban, újságcikkekben csak a lakók jogairól esett mindig szó?
Bácskai Júlia szerint ez az attitűd sok családban is megfigyelhető. A család eldönti, hogy a gyereknek mit, s hogyan kell tanulnia, milyen munkát kell vállalnia, hogyan kell élnie, s jajj annak a gyereknek, aki más normák szerint él. A család kiveti, kirekeszti, megbélyegzi, mert szégyent hozott rájuk.

Siker és erény. Felcsúti Péter szerint a hazai válság egyik tünete, hogy a felmérések szerint a magyar lakosság jelentős része szerint aki erényes, becsületes, betartja a szabályokat, az nem lehet sikeres. Ezt a példát mutatják nekünk gyakran a politikusok, a társadalmilag sikeresnek tartott emberek. Fontos lenne tudni, hogy ez nem minden országban van így, s hogy messzebb jutnak azok a közösségek, ahol a társadalmi normakövetés, az „erény” nem gárja a boldogulásnak. Bácskai Júlia szerint újra és újra nyilvánvalóvá kellene tenni az alapértékeket, gyerekeinket ezekre kell(ene) nevelni. A műsor a béranyaság körüli vitával zárult.