Klubrádió, október 10-i adás

Általában nemigen szereti ünnepelni születésnapját – leginkább arra emlékeztetik ezek napok, hogy megint elment egy év, de idén olyan ünneplésekben volt része, amelyek igazán jól estek. S bár most a torták is elcsábították, többnyire fegyelmezett. Őt még arra tanították a Főiskolán, hogy testét és szellemét egyaránt gondoznia, fejlesztenie kell. De itthon mintha nemigen vennék észre a film- és színházcsinálók az idősebb korosztályt: egy 25 éves kislány anyukáját gyakran egy 30 éves kislány játsza.

Fel tudja-e hívni valaki telefonon hajdani, 16 éves önmagát? S ha megpróbálja, hát mit mond neki? Mire tanít a lovaglás, és mire tanítják az embert a múló évek? Megváltoztatta-e életét a Szerelmesfilm – az a film, amitől ő is és Bálint András is jelkép, ikon lett egy korosztály számára? Milyen volt együtt dolgozni Szabó Istvánnal?

„Apa ne menj el” – énekli utolsó lemezén Halász Judit, de a CD-n nem ez az egyetlen dal, amely apáról – az Apáról – szól. Miért az apahiányról szól ez a lemez? És miért nem énekli már a koncerteken? Hogyan tanult meg gyerekeknek énekelni? Mi mindenre tanította a gyerek-közönség? Miért más dalokat énekel ma, mint régen, s miről nem akar énekelni?

Halász Judit sosem engedte, hogy a közönség, a külvilág bepillantson magánéletébe. Ezen akkor változtatott, amikor beteg lett. Daganatos beteg. Ekkor úgy gondolta, másokkal is meg kell osztania, amit megtanult. Hogy szűrésre járni kell, mert nem mindegy, hogy mikor veszik észre, ha netán jön a baj. Hogy a betegségből meg lehet gyógyulni. Hogy lehet, tartósan lehet másképp enni, másképp élni – és ettől még teljes marad az élet.