Klubrádió, augusztus 29-i adás

A bridzshez nagy koncentráló képesség és jó kondíció kell. Az aranyérmes csapat két tagja hetente három - négy alkalommal két órákat teniszezik. Sport-e a bridzs? Szappanos Géza szerint mindenképpen, mert a teljesítmény mérhető, összehasonlítható, és a versenybridzsben a szerencse sem segít. A jó és a rossz döntés is azonnal látható és elemezhető, a sikert és a kudarcot el kell tudni viselni. És ami a legfőbb: a bridzs csapatsport, aminek alapja a másik iránti feltétlen bizalom. 

A Szellemi Sportok Világjátékát a bridzsezők is épp olyan feszültségben élik át, mint az olimpiát az úszók vagy kézilabdázók. Játék közben az összetartozó párokat ernyővel választják el egymástól, hogy sehogy se tudjanak egymással kommunikálni. Egy játszma két óra húsz percig tart, a napi három játszma hét óra megfeszített szellemi munkát jelent. A csapat négy tagja az olimpián csak a bridzsre koncentrált. Kerülték a fölösleges feszültségforrásokat, nem foglalkoztak az elkövetett hibákkal, nem barátkoztak a többi csapattal, tudatosan kizárták a külvilágot, főleg befelé figyeltek.

Mi minden kell egy ekkora nemzetközi sikerhez? Az életút korábbi állomásai miért nem tették ezt lehetővé? Mit is jelent, hogy míg az ellenfelek magasan dotált, professzionális játékosok, addig a magyarok „önfinanszírozó profik” – vagyis a milliós nevezési díjtól az útiköltségig mindent maguk fizettek? Miért jó alapozás a bridzshez, ha valaki élete nagy részében felső vezetőként dolgozik?

Mi mindent tanulhatott Szappanos Géza a hetvenes években azoktól, akik a hatvanas években szabadultak a rendszer börtönéből? Miért tudott állásában maradni a különböző kormányok alatt is Magyar Péter?
Ma már mindketten nyugdíjasok – s bár persze a hazai bridzs sokat nyert felszabaduló idejüktől, de ettől még egyikük számára sem volt könnyű a váltás. Melyikük hogyan élte át?