Klubrádió, 12.12-i adás - a kiégésről

Németországban tavaly nagy figyelmet keltett, amikor egy futballedző azzal az indoklással mondott le, hogy kiégettnek érzi magát - mondja Pusztai Erzsébet. A nagy figyelem miatt vizsgálatok indultak, s a megjelenő cikkek szerint mintegy kilencmillióra teszik azoknak a számát, akik a kiégés valamilyen fázisának jegyeit mutatják. A stressz és a kiégés a 21. századi pestis, a fekete halál – írják a lapok. Nálunk nagy felmérések nem voltak, de mi készítettünk egy kisebbet, amiben 120 egészségügyi dolgozótól kértünk anonim válaszokat, s bizony harminchét százalékuknál kimutathatók a kiégés jegyei.

Fontos lenne a pontos meghatározás – mondja Fülöp Márta. A kiégést el kell(ene) különíteni a depressziótól, a motiválatlanságtól és a szimpla kimerüléstől. A kiégéssel ezek persze szorosan összefüggnek, de nem azonosak. A kiégés tünetei és fokozatai, az elszemélytelenedés. Orvosok, tanárok, gondozók, pszichológusok – azokban a szakmában kell/kellene erre nagyon figyelni, amelyben emberekkel foglalkoznak.

Speciális tudás, ismeret kell ahhoz, hogy az emberekkel dolgozó szakmák művelői ne jussanak el a kiégésig. Van-e ilyen képzés ma Magyarországon orvosoknak, tanároknak, szociális munkásoknak? Pusztai Erzsébet személyes tapasztalata az, hogy inkább csak beszélnek róla, de nem tanítják őket önismeretre, arra hogy felismerjék, és kezelni tudják saját problémáikat.

De ez a probléma nem csak a segítő szakmákat érinti! A kiégés kifejezetten menedzser-betegség, sőt, ott még gyorsabban jelentkeznek a tünetek. A vezető helyzete, felelőssége. A különböző személyiség-típusok, amelyek különbözőképpen reagálnak az ilyen szituációkra. Milyen belső hiányok vezetnek a kiégés különböző fázisaihoz a kezdeti feszültségtől az alkoholig?

Lehet-e a kiégés fogalmait használni egy generációra? Arra a generációra, amely most nem találja a helyét, nem kap munkát, fölöslegesnek, félrelököttnek érzi magát? A pszichológia már régóta használja az életközépi válság fogalmát az olyan egyénekre, akik már felnevelték gyerekeiket, megteremtették társadalmi pozíciójukat, s ekkortól már inkább a fenntartás, a stagnálás jellemzi életüket, ami persze a motiváció csökkenésével jár – mondja a pszichológus. Mindez persze bármely társadalom középkorú embereire igaz. Nálunk azonban, ahol az emberek tömegestől veszítik el munkájukat, társadalmi státuszukat, még sokkal fontosabb lenne egy egész korosztályt tanítani – segíteni, hogy sikerüljön elkerülniük a kiégést.

Milyen tanácsokat lehet adni azoknak, akik elvesztik munkájukat, s úgy érzik, hogy kicsúszott lábuk alól a talaj, akik hiába küldözgetik életrajzukat, legtöbbször még választ sem kapnak rá? Fülöp Márta szerint legfontosabb, hogy ne gubózzunk be. Magyarországon sajnos nem nagyon terjedt el még az önkéntesség gyakorlata, pedig annak, akinek semmilyen munkája nincs, ez sokkal jobb, mintha csak otthon ülne. Rettenetesen fontos, hogy emberek között legyünk, hogy kapcsolatokat létesítsünk – fizetős munkát is inkább találunk így, mintha ki sem tennénk a lábunkat a lakásból.

A műsor végén saját magukról is beszélnek a szakértők, arról, hogy ők maguk voltak-e már ilyen helyzetben. Átélték-e a kiégést, s ha nem, akkor hogyan tudták elkerülni?