09.16-i adás egy pszihológus nyomozóval és egy nyomozó pszichológussal
Létrehozta: admin (2015. szeptember 03. )Utolsó hozzászóló: admin (2015. szeptember 03. )
Rohánszky Mihály sokmindent csinált, mielőtt magánnyomozó lett. Tanított a Rendőrtiszti Főiskolán információvédelmet, de dolgozott az elhárításnál is. Mint mondja, mindenképpen előny az a tapasztalat és tudás, amit a rendvédelmi szerveknél szedett össze. Az információvédelem területén ma lehallgatások felderítésével foglalkozik, s cégek átvilágításával azt vizsgálja, szivárognak-e ki információk az adott cégből. S hogy miért mondta egyszer, hogy a klaszikus magánnyomozásnak vége? Azért, mert az új info-törvény és a BTK változása után ő már csak akkor figyelhet meg valakit, akkor készíthet például kompromittáló fényképet, ha erről az illetőt előre értesíti, s hozzá a beleegyezését megszerzi. Ami elég mulatságos elképzelés. Ma tehát várják az újabb törvénymódosítást, s addig igyekeznek a törvény határmezsgyéjén egyensúlyozni.
A magánnyomozók privátoktól érkező megbízásait persze még mindig a leendő válóper motiválja. Az esetek négyötödében persze nem annyira a lelki teher, mint inkább a pénz motiválja a megbízást: a hatalmas vagyonok elosztásánál nagyon nem mindegy, hogy ki volt a hűtlen, s kinek a hibájából mondják ki a válást. Rohánszky Mihály cége azonban ma inkább bankoknak dolgozik. A bankok ugyanis egyre érzékenyebbek arra, hogy a kihelyezett hitelüket visza is kapják, ezért megéri magánnyomozókkal megvizsgáltatni, hogy a kérelmező életmódja, üzletmenete a hitel visszafizetését, vagy a bank bukását valószínűsíti. A következő percekben megtudhatjuk, hogy mi is az a lehallgatás, szabad-e az államon kívül bárkinek ezt művelni (nem), s hogy miért nem ítéltek el még senkit azért, mert lehallgatókészüléket helyezett el valahol. És azt is, hogy a „poloskairtást” ma leginkább pártok kérik, valamint nagy pénzeket forgató emberek – legyenek ezek bankvezérek vagy éppen bűnözők.
A beszélgetés végén pedig kiderül, hogy az igazi nyomozó „civilben” is nyomoz, Rohánszky Mihály például évek óta hatalmas munkát folytat mint helytörténész. De ennek részleteit már csak egy másik műsorban mondhatja majd el.
A műsor második részének vendége Rohánszky Magda pszicho-onkológus, aki először arról beszél, hogy a hasonlóság mellett milyen nagy a különbség öccse és az ő „nyomozása” között. Hogy Rohánszky Mihály munkája mindig a maga szabta irányba halad, míg ő csak a beteggel közösen szabhat irányt. A pszichológus számára daganatos beteggel dolgozni különleges feladat. A rákot nevezik fordulópont-betegségnek is, mert időt, lehetőséget ad a betegnek arra, hogy visszatekintsen addigi életére, ugyanakkor van egy óriási érzelmi nyomás is, ami a gyógyulni akarásból fakad. A következő percekben arról beszélgetnek a stúdióban, hogy miért fogadják el olyan nehezen az onkológusok, hogy az általuk kezelt betegségnek nem csak testi okai vannak, s hogy a gyógyulást milyen nagy mértékben segítheti, ha egy pszichológus is részt vesz a gyógyításban. Ha valaki nem a saját hangján énekel, akkor jön a betegség – mondta egy híres pszichológus, utalva arra, hogy ha az emberek nem találják meg saját énüket, saját életüket, akkor az annyi feszültséggel, belső konfliktusal jár, amely már betegít.
Rohánszky Magda a László Kórházban alapította meg a Tűzmadár Házat, egy helyet, ahol a daganatos betegek lehetőséget kapnak arra, hogy szembenézzenek betegségük lelki aspektusaival is. Hogy a tűzből, romjaiból, hamvaiból újjáéledő főnixmadár miért névadója ennek a helynek (és az alapítványnak is), azt nem kell hosszan magyarázni senkinek. Az ország bármely részéről fogadnak betegeket, de foglalkoznak a hozzátartozókkal is – és ez gyakran éppen olyan fontos feladat. Milyen módszerekkel dolgoznak a Tűzmadár Házban? Mire jó a relaxáció, a képek kivetítése, a tudatosság, az önmegfigyelés? Miben áldás és miben átok az internet adta információözön? Miben kellene az orvosoknak változtatniuk, miben a betegeknek – és ebben a kommunikációs zűrzavarban mit segíthet a lélek ismerője, a pszichológus.
