09.25-i adás - nagyszülőkről és unokákról
Létrehozta: admin (2013. szeptember 25. )Utolsó hozzászóló: admin (2013. szeptember 25. )
Fazekas Erzsébet első unokája papás szüléssel jött a világra. Mire azonban a második világra érkezett, a papa már nem élt. Helyét lánya mellett a szülőszobában Fazekas próbálta betölteni. Ez a helyzet milyen feladatokat adott neki? Mire számított, s milyen volt? Egy anya gondolatai arról, hogy milyen lesz végignézni lánya fájdalmait.
Mi volt a dolga a szülésnél a papát helyettesítő nagymamának? Mire készítették fel az orvosok, s mi volt a valóság? Arról mindenkinek megvan a saját története, hogy milyen volt a szülés, milyen volt anyának lenni. Fazekas Erzsébetnek megadatott, hogy átélje a szülőszobán unokája születését. Milyen érzés átvágni a köldökzsinórt? Szülési fájdalom: milyen átélni, s mit gondol vendégünk azokról a férfiakról, azokról az orvosokról, akik szerint nem kéne, hogy a nők akkora cirkuszt csináljanak a szülésből.
A műsor második részében a stúdióban Veres Mária, a Nagyszülők és unokák című könyv szerzője-szerkesztője, de a beszélgetésben – bár csak telefonon – részt vesz Garam Katalin is, aki szintén írt a könyvbe.
A vendégek először arról a hibás, bár meglehetősen gyakori attitűd ellen érvelnek, amikor valaki az unoka megérkezésétől várja saját bajainak, gondjainak megoldását. A könyv ezt így fogalmazza meg: „Unokánk nem a mi életünkre jelent gyógyírt, nem a mi problémánkat hivatott megoldani.”
Egy másik idézet: „nagyszülőnek lenni állandó tanulás” – meg kell tanulnunk sok praktikus dolgot, de ennél fontosabb, hogy megtanuljuk: gyermekeink már felnőttek, nem szorulnak állandó tanácsainkra, útmutatásunkra.
Nagyszülőnek lenni jutalomjáték – állítják sokan. Szerintük a nagyinak csak az öröm jut, miközben a gond a szülőé. Mások szerint ellenkezőleg: a nagyszülőnek dupla felelősség nyomja a vállát, hiszen gyermeke mellett most már az unokájáért is aggódhat. Vendégeink véleményében olyan fogalmak is előkerülnek, mint az önállóság elismerése, az elengedés. Házasodunk, válunk – ma sokkal gyakrabban, mint régen. Ettől egy mai gyereknek gyakran nem négy, hanem hat vagy nyolc nagyszülője is van. Mit kezdjünk ezzel a helyzettel? Mit kezdjünk a féltékenységgel, a szeretettel, hogyan viselkedjünk az új helyzetekben? Hogyan legyünk jó nagyszülők – miközben saját életünket sem adjuk fel?