09.04-i adás két krimi-író hölggyel
Létrehozta: admin (2013. szeptember 04. )Utolsó hozzászóló: admin (2013. szeptember 04. )
Amúgy meg milyen a közérzete ma a romló közbiztonságot, az erősödő szélsőségeket, a piszkosodó utcákat, a bezáró üzleteket szemlélő városlakónak, aki néha úgy érzi: minden bűntény nélkül is tiszta krimi, amiben él?
A műfajról: milyen volt a krimi, amikor megszületett, s milyen ma? A Hamlet halott szerzőinek milyen szakmai keretek között kellett/lehetett dolgozniuk? Hogyan írt a szerzőpáros? Gyilkosság, mint apropó: lehetőség, hogy bemutassák, milyen is ez a város, amelyben élünk. Színházbezárás, aktuális társadalmi problémák – aki a könyvet olvassa, ismerős világban találja magát.
De miről is szól a könyv? Megölnek egy színészt Hamlet jelmezében. A nyomozás során olvashatunk színházról, homoszexualitásról, a körülöttünk lévő világról. De hogy működik a szerzőpáros? Pataki Éva és Vajda Anikó állítja: kiegészítik egymást. Hogyan osztják fel a munkát? Kinek a dolga a sztori, s ki írja a párbeszédeket? Erről beszélnek vendégeink ebben a részben. Az írás legnagyobb átka a magány: nekik ezért jó együtt dolgozniuk. Az írás áldása: miközben manapság – támogatás híján –nem lehet filmet csinálni, s színházat is nehezen, könyvet írni lehet, s ha elegen megveszik, hát még élni is lehet talán belőle.
A könyv után ez a rész inkább a szerzőkről szól. Arról például, hogy egy írónak hogyan kell önmagát és a könyvét menedzselnie. Jó vagy rossz dolog a Facebook, az okostelefon? A mi korosztályunk miért tudja olyan nehezen rászánni magát, hogy reklámozza saját magát? Működik-e Magyarországon az ügynöki rendszer?
Miért érzi úgy Vajda Anikó, hogy az ő korosztályát már leírták? Miért érzi úgy annak ellenére, hogy most jó sajtója van a könyvüknek, s jövőre színdarabját is bemutatják? Tudunk-e még váltani, ha a szükség úgy hozza?
Mit jelent a szellemi tőke? Lehet-e kamatoztatni a több évtized alatt felhalmozott tudást, ha nem sikerült megtakarítani az évtizedek alatt annyit, hogy kényelmesen lehessen írni, szellemileg felfrissülni? Vendégeink hogyan emlékeznek arra a korra, amiben dolgozni kezdtek, amiben szocializálódtak? Valóban csak a pénz mozgat ma mindent, s tényleg megszűnt-e a „természetes kiválogatódás”? S ha igen – mit tehetünk, hogy megőrizzük értékeinket, önmagunkat?