05.29-i adás - Munkáról, nyugdíjról, esélyekről

Kezdjük a fogalmaknál: ki számít idős munkavállalónak? – Az ötven felettieket hívják így, ha ők vesztik el állásukat, elhelyezkedésük már borzasztó nehéz, ha nem lehetetlen – mondja Ádler Judit. Tapasztalata szerint ugyanakkor a munkaadók nem küldik el az embereket, csak mert elérték ezt a kort, ha tehetik, megtartják őket a nyugdíjig.

Kiket képvisel az Életet az éveknek szövetség? A tagság többnyire 65 év fölötti, nagyon sokan a 75 évet is betöltötték már – mondja Hegyesiné Orsós Éva –, de az utolsó évben az arányok kezdenek megváltozni: egyre több fiatal nyugdíjas, sőt, még nyugdíj előtt álló ember csatlakozik. Ennek persze sok oka van, de az egyik legfontosabb, hogy a munkájukat elvesztők keresik az értelmes elfoglaltság lehetőségét.

Miben különböznek tőlünk azok a társadalmak, ahol nem ilyen nyomasztó az idős korosztály munkaerőpiaci helyzete?  – Mi több ország múltbéli stratégiáját is megvizsgáltuk, s azt találtuk, hogy azokban az országokban jobb a helyzet, ahol korán felismerték a korfa változását, s felkészültek arra, hogy egyre több idősödő ember keresi majd helyét a munka világában – mondja Hegyesiné Orsós Éva.

Nem csak a foglalkoztatás egészét érdemes nézni – mondja Ádler Judit ­–, hanem a különböző területek közti egyenlőtlenségeket. Magyarországon például százezres csoportot küldtek el az államigazgatásból, s ezek többsége olyan dolgozó, aki épp tapasztalata miatt még sokáig igen értékes munkát végezhetett volna.

Mennyire megfelelők a mai nyugdíjkorhatárok? Mennyire alkalmas a mai, egyre szigorúbb szabályozás a társadalmi változások követésére? Rokkantnyugdíjasok sorsa, bírák, orvosok kötelező nyugdíjazása – sok jel mutat arra, hogy a politikai célok felülírják a munkaerőpiac racionális céljait. Miért lenne jobb egy, a mainál sokkal rugalmasabb rendszer a nyugdíjba vonuláshoz?
Vissza azokhoz, akik még dolgoznak: mi minden befolyásolja sorsukat, hogy munkáltatójuk szívesen foglalkoztassa őket ötven fölött is? Továbbképzés (amiből 45 év fölött kiszorulnak nálunk az emberek), egészségi állapot – csupa olyan szempont, amely miatt elveszthetjük állásunkat – s amely döntően befolyásolja esélyeinket egy új állás megszerzéséhez.

A KSH egy, 2012-es felmérése azt vizsgálta, hogy az emberek miért mennek nyugdíjba. A válaszolók legnagyobb arányban (38%) egészségük megromlását jelölték meg első helyen, s csak második helyen mondták, hogy azért, mert elérték a nyugdíjkorhatárt.

Persze mi magunk is felelősek vagyunk sorsunkért. Jó lenne, ha vigyáznánk romló egészségünkre, ha képeznénk magunkat – ha készülnénk arra, hogy egyszer átlépjük az ötvenet. De nem csak egyéni felelősség van. Ha a mindenkori kormányzat figyelné a demográfiai változásokat, akkor ehhez igazíthatná a foglalkoztatáspolitikát, s törődhetne azzal is, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik – akár 60-, akár 65 évesen – nyugdíjba vonult. 10-20-30 év áll még előttük, s egy magára adó társadalom törődik velük akkor is, ha már kikerültek a munkaerőpiacról.