04.03-i adás - az utazásokról és egy bálnavédő aktivistáról
Létrehozta: admin (2013. április 03. )Utolsó hozzászóló: admin (2013. április 07. )
Aztán egy egészen másfajta utazás. Kalandos, de veszélyes. Kristóf Veronika a tengeri élővilág védelmezője, aktivista, aki februárban is kockára tette az életét, hogy megakadályozza a japán illegális bálnavadászatot az Antarktisz vizein. A Sea Shepherd – (Tengeri Pásztor) szervezet magyarországi képviselője ma a Nagy Generáció vendége.
Deák Judit egy évvel ezelőtt beszélt ebben a műsorban utazási szokásainkról. Mi változott egy év alatt? Szegényebbek lettünk, egyre többen csak gondolatban utazhatnak. De a Nagy Generáció tagjai – ha tehetik – azért még utaznak. Sőt, ők utaznak ma igazán, legalábbis a körutazások, de a távoli, egzotikus utak törzsközönségét is ők adják. Hol van ma a világ vége? Új-Zéland, Dél-Afrika, Peru? Eljutunk mindenhová. Aztán – Barcelona, New York vagy Madrid után elmegyünk végre a Szépművészeti Múzeumba is.
Mekkora az ideális csoport? Milyen volt öt emberrel bejárni Ausztráliát, s élvezhető-e egy csoportos utazás, ha félszáz kíváncsi emberhez kell alkalmazkodni?
A beszélgetésbe ezen a ponton kapcsolódott be a Nagy Generáció utazási szakértője, Pufók, aki a legtöbb embernek a csoportos utazást ajánlja, hiszen akkor nem probléma a nyelvtudás hiánya, másé a felelősség, nagyobb a biztonság. Ugyanakkor azoknak, akik nem szeretnek alkalmazkodni, azt tanácsolja, hogy már most keressenek szállást, mert ahogy közeledik a szezon, úgy fogynak a helyek, s ami marad, az is egyre drágább lesz. Végül egy kézenfekvő, de sokaknak fontos tanács: most tessék ellenőrizni a papírokat, mert útlevél, biztosítás nélkül füstbe mehet a legjobban kitervelt út is.
A Sea Shepherd szervezet 1997-ben alakult, hogy megakadályozza a tudományos kutatásnak álcázott japán bálnavadászatot. Eddig kilenc missziójuk volt az Antarktisz körüli vizeken. Kristóf Veronika, a szervezet egyetlen magyar önkéntese, a múlt héten immár hatodik útjáról érkezett haza. Hogyan indult el ezen az úton? Milyenek a mai delfináriumok (borzalmasak), s mit tehet a veszélyeztetett cetek megóvásáért egy szervezet? „Ha a saját életed fontosabb mint a bálnáké – nem köztünk van a helyed” – így szól a szervezet felhívása, ezért hát a tízezer jelentkezőből tényleg csak azok maradnak, akik hajlandók kitartani hónapokig viharban, spártai körülmények között is a hajók fedélzetén.
Évente 1035 bálna – ennyi a japán bálnavadász flotta éves kvótája, ennyit pusztítanak el. Hogy Ausztrália, amelynek felségterületén a japánok vadásznak, miért nem tesz ez ellen semmit, az külön kérdés. Az ausztrál kormány helyett így a Sea Shepherd igyekszik betartatni a törvényt. Az önkéntesekből álló civil szervezet, amely adományokból tartja fenn magát és flottáját, létező törvényeket akar betartatni, de a cetek védelmét annyira komolyan veszik, hogy – mint most, februárban is – saját életüket teszik kockára.
