Klubrádió, október 10-i adás
Létrehozta: admin (2012. október 10. )Utolsó hozzászóló: neseva (2012. november 11. )
Képzeld, egy fél év múlva lovagolni fogsz! És felvesznek majd a főiskolára! – beszélt lelkendezve a telefonba Halász Judit, elképzelve, hogy a vonal végén saját, tizenhat éves önmaga hallgatja. Színésznek lenni sem rossz, csak néha – de a lovaglás igazán jó volt!. Miért nem gondolja magáról egy színész, hogy ismerik és szeretik, amikor másfélmillió példányt adtak el a lemezeiből? Soha nem engedett bepillantást az életébe – a betegségéről azonban sokat beszélt. Mekkora a távolság a Csiribiri és az Apa ne menj el között? Miért az apahiányról énekel legutolsó lemezén? A Nagygeneráció vendége a most hetvenéves Halász Judit.
Első rész, 9.08 perc
Általában nemigen szereti ünnepelni születésnapját – leginkább arra emlékeztetik ezek napok, hogy megint elment egy év, de idén olyan ünneplésekben volt része, amelyek igazán jól estek. S bár most a torták is elcsábították, többnyire fegyelmezett. Őt még arra tanították a Főiskolán, hogy testét és szellemét egyaránt gondoznia, fejlesztenie kell. De itthon mintha nemigen vennék észre a film- és színházcsinálók az idősebb korosztályt: egy 25 éves kislány anyukáját gyakran egy 30 éves kislány játsza.Második rész, 12.32 perc
Fel tudja-e hívni valaki telefonon hajdani, 16 éves önmagát? S ha megpróbálja, hát mit mond neki? Mire tanít a lovaglás, és mire tanítják az embert a múló évek? Megváltoztatta-e életét a Szerelmesfilm – az a film, amitől ő is és Bálint András is jelkép, ikon lett egy korosztály számára? Milyen volt együtt dolgozni Szabó Istvánnal?
Harmadik rész, 13.46 perc
„Apa ne menj el” – énekli utolsó lemezén Halász Judit, de a CD-n nem ez az egyetlen dal, amely apáról – az Apáról – szól. Miért az apahiányról szól ez a lemez? És miért nem énekli már a koncerteken? Hogyan tanult meg gyerekeknek énekelni? Mi mindenre tanította a gyerek-közönség? Miért más dalokat énekel ma, mint régen, s miről nem akar énekelni?Negyedik rész, 13.51 perc
Halász Judit sosem engedte, hogy a közönség, a külvilág bepillantson magánéletébe. Ezen akkor változtatott, amikor beteg lett. Daganatos beteg. Ekkor úgy gondolta, másokkal is meg kell osztania, amit megtanult. Hogy szűrésre járni kell, mert nem mindegy, hogy mikor veszik észre, ha netán jön a baj. Hogy a betegségből meg lehet gyógyulni. Hogy lehet, tartósan lehet másképp enni, másképp élni – és ettől még teljes marad az élet.