Klubrádió, július 11-i adás

Amelyben először a Hair című filmből azt a zenét hallgathatjuk, amely alatt Berger a fényes társaság, szépen megterített asztalán táncolt. Mélykuti Ilona meg arról faggatja vendégeit, hogy melyikük mikor rúgta szét maga körül a tányérokat. Hogy mikor lázadtak utoljára – már ha lázadtak ilyen erővel.

Amelyben arról beszélnek vendégeink, hogy milyen férfinak lenni ötven felé és utána. Miben más ez az időszak? Mit kell ilyenkor megtanulni az apaságból, a nagyapaságból.
„Konfrontálódni, dönteni, felelősséget vállalni” – tényleg ez a férfiakra osztott szerep? Törvényszerű-e, hogy ebben a korban gépiessé, örömtelenné válik munka és család? Mit kezd el félteni az ember ötven fölött?

A harmadik rész azzal indul, hogy egy felvételről Soma elmondja, mit vár ő az ilyen korú pasiktól. Szerinte fontos a megújhodási képesség, a nyitottság az új dolgokra, de a leltárhoz hozzá tartozik a gondozottság, a mozgás és a műveltség is. A stúdióban ülők viszont inkább arról beszéltek, hogy ki hogyan van a korával. „Úgy kell öregedni, ahogy jön!” – mondja Koltai Lajos, aki szerint szánalmas, amikor egy férfi igyekezetében festi a haját. Szervét Tibor szerint az ember felelős a testéért – és negyven fölött nem szabad elhanyagolni. „Mindannyian hiúak vagyunk” – mondja, s talán ez lehet az igazán közös alap. És tudnunk kell, hogy a velünk született energia mennyisége véges – elfogy, újra kell termelni.

Miért vágyakozik annyi férfi ötven fölött egy huszonéves lányra? Mi hiányzik az életükből? Jó úton járnak-e? Milyen célok, izgalmak, tanulnivalók várnak – várhatnak ránk? Egyáltalán: merre van előre?
Koltai Lajos úgy érzi, az ő útja előre és fölfelé vezet, Szervét Tibor pedig úgy, hogy bármerre viszi is az út – biztos, hogy az előre megy.