Klubrádió, 2012. február 29-i adás
Létrehozta: admin (2012. március 01. )
Utolsó hozzászóló: Sofilu (2012. március 07. )
Divat-e Magyarországon az életen át tartó tanulás? És ha igen, akkor miért nem? Szeretnénk, csak nincs rá lehetőségünk? Anyagi korlátai vannak? Az agyunk kapacitása változik, a tanulási képességünk romlik? Lehet-e szakmát tanulni ötven fölött? Elfogadják-e, hogy valaki pusztán érdeklődésből szeretne mikrobiológiát vagy vízvezeték-szerelést tanulni? Kinek a dolga lenne, hogy a senior hallgatók előtt is megnyíljanak az egyetemek és a továbbképzések? Be lehet-e ülni „csak úgy” egy minket érdeklő egyetemi előadásra? A mai adás vendége Dr. Káposzta Zoltán neurológus és Jászberényi József andragógus - vagyis felnőttképzéssel fogalakozó szakember.
Első rész, 10.24 perc
Sikeres államvizsgát tett Magyarországon egy 84 éves magyar férfi – aki amúgy Svájcban él. A hazai „második helyezett” 83 három éves, ő is magyar – ő Ausztrália lakója. Sajnos nálunk ez tényleg olyan ritka, mint a fehér holló, a hazai közvélekedés szerint az idős ember már ne tanuljon, készüljön inkább a Taigetoszra.
Szó mi szó: egy magyar nyugdíjas fizikai és mentális állapota nem éri el a hasonló korú németét – állítja dr Káposzta Zoltán neurológus, aki szerint persze ötven fölött agyunk működése már tényleg lassulhat – de ennek tempója tőlünk függ: aki egész életében használja elméjét, annál ez szinte észrevehetetlen, míg aki már húszas éveiben leszokott agya tornáztatásáról, az persze ötven fölött gyorsabban veszíti el azt a keveset, amit addig összeszedett.
Második rész, 13.56 perc
Mit is jelent az, hogy idős kor? Mit mond erről a neurológus szakember, s mit a közvélekedés? Egy nagy európai felmérés tanúsága szerint az emberek 42 alatt tartják fiatalnak magukat, 62-ig középkorúnak, onnantól idősnek. És hogy állunk a tanulással? Toldi Tamás szerint, aki a budapesti Újbudán szervezi a hatvan fölöttiek programját, az embereket legjobban a számítógép kezelése érdekli, a népszerűségi listán a nyelvtanulás (főleg az angol) második, de sokan elmennek a különféle előadásokra, tanfolyamokra is. De hol talál segítséget az, akinek nem passzió, hanem létszükséglet a tanulás, hogy munkát találhasson? A szakember szerint ennek sajnos nincsenek meg a szervezett keretei nálunk. A Japánban járt szakember szerint ott megbecsülik a kort és a vele járó tapasztalatot – Európában (és persze Magyarországon is) viszont inkább a kor szerinti diszkriminációval találkozunk lépten-nyomon.
Harmadik rész, 13.50 perc
amelyben az 50 fölöttiek nyelvtanulásáról folyt a szó. A szakértő szerint itt annak van nagyobb esélye, aki már korábban megtanulta a módszert, aki megtanult tanulni. Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke szerint az idős kor akár előnyt is jelenthet: a fantázia ugyanis fontos eleme a nyelvtanulásnak. szerinte a legfőbb baj, hogy az idősebb emberekből hiányzik az erős motiváció: a számukra meghirdetett tanfolyamok jelentkező híján leggyakrabban el sem indulnak. Goldmann Róbert, a Nyelvi Utaztatók Szakmai Egyesületének elnöke arról beszélt, hogy régebben ez a korosztály egyáltalán nem utazott külföldre nyelvet tanulni – ehhez képest azért mára itt is elindult a fejlődés.
Negyedik rész, 10.26 perc
amelyben a hallgatók megismerhetik a budapesti Zsigmond Király Főiskola kezdeményezését, a Nyugdíjas Akadémiát. Itt a látogatók előadásokat hallgathatnak az idős kor speciális problémáiról, tanulhatnak különféle tanfolyamokon, de bejárhatnak a főiskola előadásaira is, mert a cél az, hogy később a rendes, meghirdetett szakokon tanuljanak, az oda járó fiatalokkal együtt. Mint a szakértő elmondta, az idősek tanulásának alapvetően két iránya van. Az egyikben passzióból, kíváncsiságból tanulnak olyan emberek, akik egész életükben aktívak voltak, s nem akarnak leállni. Erre egyre több lehetőség van. A másik rész az lenne, amelyben olyan (gyakran nehezen megkapaszkodó) emberek szereznek piacképes tudást, képesítést, akiknek ezen múlik az életük, a megélhetésük. Az ő képzésükről, segítésükről sajnos ma egyáltalán nincs szó Magyarországon.