Klubrádió, 01.02-adás a Trafóról
Létrehozta: admin (2013. január 02. )Utolsó hozzászóló: admin (2013. január 02. )
Milyen lesz a Trafó a jövőben? Hol lesz a helye az európai kultúra térképén? Hogyan segíti majd az alkotást? Mit akar adni a közönségnek? Meg tudja-e tartani a politikától való függetlenségét? A Nagy Generáció stúdiójában Nagy József, a Trafó szeptemberben kinevezett új ügyvezető igazgatója és Szabó György, az intézmény régi igazgatója, jelenlegi tanácsadója. Mindketten a Nagy generáció tagjai.
Nagy József először barátságuk kezdetéről mesél, arról, hogyan találkoztak 1980-ban, amikor ő Budapesten próbálkozott egy ideig, mielőtt Párizsba indult. De miért jött most vissza? Miért pályázta meg a Trafó vezetését? 
Tudomásul kell venni, hogy a kinevezések olykor politikai döntések, 1998-ban engem is politikai döntés eredményeként neveztek ki – mondja Szabó György. Most valószínűleg egy kicsit más lesz a Trafó, de lesz, megmarad, hiszen Nagy József személyében egy olyan világhírű művész lett a vezetője, aki képes lesz olyan kapukat is megnyitni, amelyek számára sosem nyílnának meg.
Két ember, mindkettő a Nagy Generáció tagja, mindkettő pályája csúcsán, hiszen Nagy József nemzetközileg ismert művész, Szabó György pedig egy olyan manager, akinek vezetése alatt a Trafó a nemzetközi kortárs kultúra fontos része lett. Milyen célokkal indulnak közös munkára?
– Nekem nem kérdéses, hogy folytatni kell azt a munkát, ami a Trafóban eddig folyt – mondja Nagy József. Én alkotásokon keresztül értelmezem a világot, s bízom abban, engedik, hogy a Trafóban a különböző művészeti ágak képviselői olyan alkotói folyamatokban dolgozhassanak, amely többet ad a világnak a mai fragmentált, szétesett megközelítésnél.
Milyen volt másfél-két évtizeddel ezelőtt a kortárs tánc Magyarországon? Miben különbözött az itthoni és a külföldi (például a francia) művészek helyzete? Közeledtünk-e ebben a világhoz – és ha igen, volt-e ebben szerepe a Trafónak?
Kiállítások, alkotóműhelyek, színház, zene, tánc – milyennek képzeli a Trafó jövőjét a régi és az új igazgató? – Most az ötletelés folyik – mondja Nagy József. Én például keresem a lehetőséget, hogy a kiállítások több helyen is megjelenjenek, hogy a fogadótér ne legyen ilyen szűkös. Hogy kilépjünk a rutinból – hiszen a megteremtett új rend, bármilyen jó is, egy idő után nem csak biztonságot ad, de gáttá is válik - teszi hozzá.
– Nemigen volt módunk megállapodni – folytatja Szabó György. A Trafót igazából sosem fogadta el színháznak igazán a szakma. A műsorújságok kínálatából rendszeresen kifelejtik, s ha végre elérjük, hogy az egyik előadásunkat színháznak tartsák, akkor a következőnél előröl kell kezdeni a vitát.
- Számomra nem az elnevezés fontos – mondja Nagy József. Azt szeretném, ha az ide eljövő emberek a zenét, táncot, képzőművészetet nem külön, egymástól elszigetelten létező dolgoknak tartanák, hanem nálunk átélhetnék, hogy ezek együtt, közösen új minőséget tudnak létrehozni.
Miből él majd a Trafó? Van ugyan tartalék, de az elmúlt hónapok kultúrharca miatt lemaradtak az NKA pályázatairól. Merre van a kijárat?
- Az egész életem arról szól, hogy sosem elég, ami van – mondja az új igazgató. Tényleg kell pénz, de ami van, abból igenis el lehet indulni. És el is kell indulni – aztán majd lesz megoldás. 
- A politika számára fontosabb a művész, mint a manager – véli Szabó György. Neki könnyebben adnak majd, mint nekem adtak. Remélem, neki megnyílnak majd azok az ajtók, azok a csapok, amelyek eddig zárva maradtak.
És hogy meddig látnak előre? A Trafó eddig is kultúra- és város-formáló erő volt, s csak remélik, hogy a folyton változó politika nem teszi lehetetlenné, hogy ezt a folyamatot még sokáig – legalább mandátumuk végéig – irányíthassák.
