08.31-i adás Jerger Krisztinával és Harsányi Lászlóval
Létrehozta: admin (2016. szeptember 01. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. szeptember 01. )
- Az elmúlt öt évben kivonultam az addig megszokott életemből – mesél életéről Jerger Krisztina, aki elmondja, hogy leköltözött Révfülöpre, ott tölti az év túlnyomó részét. És hogy sokat tanult. Például megtanulta meghallani és megszeretni a csendet. Megkereste és megtalálta önmagában 
azt a részt, amely fogékony erre az új életmódra, és megtanulta, hogy milyen jó is így élni.
– Én nem hallgattam el, legfeljebb elhalkultam
– mondja Harsányi László, aki elmeséli, hogy nagyjából öt évvel ezelőtt váltották le a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont éléről, s hogy kirúgása ugyan nem volt nagyon meglepő, de lelkileg mégis felkészületlenül érte. S hogy milyen nehéz gondolatban is, de főleg érzelmileg átélni az addigiaktól nagyon eltérő, új szerepet.
Ki hogyan élte át a váltást? Jerger Krisztina számára valamiféle számvetés volt, a rendteremtés időszaka, hogy elkezdődtek a „visszaszámlálós évek” – ahogy fogalmazott. Harsányi Lászlónak katarzist jelentett. No nem mindjárt, hónapok teltek el ijedten, amíg azt nem látta, hogy igen, képes volt valami új életformát megteremteni, amelyben ismét működnek a szabályok – de ezek most már a saját szabályai. És persze nehéz volt átélni, hogy oly sok addigi barát, ismerős eltűnt az életéből.
A váltás persze kínálja az embernek a számvetést. A hírekig hátralévő percekben arról beszélnek vendégeink, hogy hogyan látják korosztályuk – és persze saját maguk – szerepét, felelősségét a rendszerváltásban. Abban, hogy ma ott tartunk, ahol.
Hol rontottuk el – kérdezi ismét a műsorvezető. Harsányi László az ír példát említi: egy szegény országét, amely képes volt megragadni az egyszeri gazdasági felemelkedés esélyét, élt vele – szemben velünk, akik elmulasztották ezt a meg nem ismételhető lehetőséget. Mélykuti Ilona a megbékélés esélyének elhalasztását emlegeti és sajnálja, Jerger Krisztina pedig azt mondja, hogy sajnálatos, de sem intellektuálisan, sem érzelmileg nem nőttünk fel ahhoz a lehetőséghez, amely a kilencvenes évek elején megadatott. S hogy a demokrácia, a civil, saját dolgairól dönteni akaró és tudó közösségek felszámolása hová vezet? Hogyan lehet egyszer majd ellapátolni mindazt a hordalékot, ami összegyűlt? Erről inkább reményeket fogalmaznak meg vendégeink – de hát mi mást is tehetnének?
A nagy, sötét tabló után azért van folytatás: a műsor utolsó részében az emberi szolidaritás igazán felemelő példáiról, lehetőségeiről beszél Harsányi László és Jerger Krisztina. Arról, hogy igenis tudunk önzetlenek és nagyszerűek is lenni. Arról, hogy ismerős és ismeretlen emberek hogyan adtak össze napok alatt huszonötmillió forintot, hogy meg lehessen műteni egy beteg kisgyereket (Harsányi László unokáját). És arról, hogy a szolidaritás tanítható és tanulható.
A műsor utolsó perceiben Mélykuti Ilona beszélt – a következő szavakkal búcsúzott el önöktől:
Kedves Nagygenerációs társaim!
Öt évvel ezelőtt egyebek között azért kezdtem el ezt a műsort, mert elő akartam segíteni azt a szemléletváltást, ami a világ nagy részében már végbement. Hogy hagyjuk már itthon is abba ezt a műfogsor-csattogtatós, lekezelő, a nyugdíjba menőket lesajnáló, Taigetoszról lehajigáló stílust. – Szegény hülye, már nem kell neki okostelefon, úgyis csak a vérnyomása érdekli, de majd beíratjuk egy kezdő informatikai tanfolyamra – ismerjük ezeket a fordulatokat. Ez alatt az öt év alatt igyekeztem cáfolni ezeket az állításokat. Beszélgettem pályájuk csúcsán állókkal, nem mindennapi sorsot megélt ismeretlenekkel, olyanokkal, akik megosztották velünk válsághelyzetük történetét. És beszélgettem sok újrakezdővel, akik – mint az más országokban szokásos –, 60 körül alapítottak új céget vagy legalábbis kezdtek valami másba. Most én is így teszek. Az elmúlt években olyan új technikákat tanultam, amelyekkel segíteni tudok olyan, egészséges embereknek, akik megoldatlan lelki problémákkal küzdenek. Akit érdekelnek ennek részletei, azt szívesen látom honlapomon. (www.stressztelenul.hu)
A következő hetekben még hallhatják a Nagy Generáció ismétléseit, de új műsorral már nem jelentkezem.
Kedves megérkezett emberek! Tényleg hiszem: nemcsak múltunk, jövőnk is van!
Köszönöm hűséges és értő figyelmüket!
Mélykuti Ilona
