08.17-i adás Zalavári Bélával és Poór Marával
Létrehozta: admin (2016. augusztus 17. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. augusztus 17. )
Hogyan kezdte a pályát két vendégünk, akik nem végezték el a Színművészeti Főiskolát, de vágyták a világot jelentő deszkákat? Milyen volt a Népszínház utazó társulatában
játszani és élni? A nyolcvanas évek elején járunk, amikor a színházi világban mindenféle érdekes dolgok történnek, a Huszonötödik Színház a és Déryné fúziójából megalakul a Népszínház, amelynek társulatával hőseink tíz évig járják az országot.
Egy küzdelmes élet részleteit mesélik el vendégeink. Milyen volt állandóan úton lenni, mindig máshol aludni, más színpadon játszani? Milyen küzdelmes út, s vizsgák sora vezetett a színész 3-nak nevezett segédszínész léttől a színész 1 áhított papírjáig? Amikor aztán kevés volt már a kihívás (és kevés a fizetés), hogyan készült el kettejük előadásában egyebek között az Anna Frank naplója, amit évekig játszottak iskolában, zsinagógában, kultúrházban? Miből lett túl sok, s miből túl kevés a 90-es évek elejére? Hogyan kerültek Maglódra, s hogyan telepedtek meg ott, egyre inkább átvéve a Művelődési Ház irányítását?
Hogyan lett Zalavári Béla művház-igazgató, s miért érezte úgy, hogy ehhez megint (sok évre) érdemes beülni az iskolapadba? Mit tanult ő, s mit Poór Mara? Tanulták és tanították a drámapedagógiát, lettek kultúraszervezők, hogy átadhassák mindazt, amit addig összeszedtek. Írtak maguknak színdarabot, s bohócként járták az országot. Hogyan, s miért döntött úgy Zalavári Béla, hogy elindul a polgármester-választáson? Milyen egy kistelepülés élete belülről? Mennyire lehet távol maradni a politikától? S mennyire lehet következmények nélkül szembe menni a fennálló hatalommal?
Poór Mara azt mondja, életének két felemelő időszaka volt. Az egyik a terhesség és az anyaság, a másik, amikor szüleit kellett végigkísérnie betegségük egyre súlyosbodó állomásain. Biztos, hogy ez az időszak is belejátszott, hogy elindult új szakmát tanulni. Milyen világot mutatott meg neki a szociális gondozó és ápoló szakma, s hogyan lehet szembesülni azzal: bármikor bármelyikünk kerülhet azokra a kórházi ágyakra, amelyeket most látogat? S hogyan találta meg magában azt a szeretetet, amely segítheti új munkájában.
