08.10-i adás Balásházy Mária gazdasági jogásszal

Milyen gazdasági mozgások voltak a rendszerváltást megelőző években? Mi volt a spontán privatizáció ekkor, a gazdaság mekkora részét érintette, s milyen buktatókkal járt? A 90-es évek elején két álláspont csatázott. Az egyik szerint minél gyorsabban le kell vezényelni a privatizációt, mert még a rossz tulajdonos is jobb tulajdonos, mint az állam. A másik szerint az előkészítés nélküli, kapkodó magánosításnak több a kára, mint a haszna. A túl gyors privatizáció bizonyos következményei (például a rokkantnyugdíjasok számának őrölt emelkedése) csak évekkel később jelentkeztek.

A 90-es évek elejének nagy „vívmánya” volt a szövetkezetek megszüntetése, szétverése. Akkor még valószínűleg csak kevesen látták, hogy ez mi mindennel jár. Évek múltán derült csak ki, hogy a nadrágszíjparcellák nem művelhetők meg gazdaságosan, hogy hatalmas területek maradtak parlagon, hogy gazda híján mindent elborít a parlagfű. Hogy a szövetkezetek által finanszírozott vízgazdálkodási társaságok megszűnésével mekkora károkat okoznak a belvizek.

Hogyan védte – már ha védte az új gazdasági környezet a dolgozók jogait? Milyen új problémákat okozott a külföldi tulajdonosok megjelenése? Mennyire volt általános, hogy csak piacot akart venni egy-egy külföldi befektető? Milyen következményekkel járt, amikor hazai befektetők – gyakran egy-egy gyár vezetése – vette meg a céget? Balásházy Mária a rendszerváltás idején még prosperáló, s jól képzett munkaerőt foglalkoztató könnyűipar (a ruhát, cipőt előállító vállalatok tömege) elsorvadását éppen a képzetlen, a világpiacot nem ismerő tulajdonos-vezetők alkalmatlanságában látja. A műsor utolsó perceiben arról beszél a gazdasági szakember, hogy minden példa azt bizonyítja, hogy életképtelen az a visszaállamosítás, amely az utóbbi években folyik, s az a gyakorlat, amelyben egyes cégek kizárólag állami megrendelésekből gazdagodnak.