05.11-i adás Bubnó Tamás karnaggyal

Egy karnaggyal való beszélgetés persze zenével kezdődik: a Budapesti Énekes Iskola diákjai énekelnek, majd Bubnó Tamás elmeséli, hogy a kilencvenes évek elején, egy református templomban készült felvételről miért egy száz tojásból készült rántotta jut eszébe. Aztán persze elmagyarázza azt is, hogy miért és hogyan élesztették fel a másfél évezrede született zenetanulási formát, a schola cantorum, azaz az énekes iskola hagyományát Magyarországon. Ez a kórus-forma, ahol a tanuló gyerekek és a nagy tudású felnőttek együtt énekelnek, más országokban évszázadok óta folyamatosan létezik, nálunk azonban csak 32 évvel ezelőtt indult útjára.

Az újkori magyar énekes iskola–kísérlet kezdetei. Az első iskola, amely befogadta Bubnóékat, a budapesti Mókus utcai zeneiskola volt, ahol néhány év múlva már gyerekek és tanárok énekeltek együtt. Az együtt-éneklés persze nem csak zeneórát, hanem igazi, közönség előtti fellépéseket is jelentett. Hogyan jelenik meg a közös munkában a demokrácia, az egyenlőség? Meddig jutottak a szervezők három évtized alatt? Miért olyan nehezen és lassan terjed ez a mozgalom?

A műsor második részében Bubnó Tamás másik életéről, a Szent Efrém Férfikar megszületéséről és működéséről hallhatunk. A kórus a budapesti görögkatolikus kórusból alakult 2002-ben. Azóta négy földészen, tizenhét országban léptek fel, hatalmas sikerrel. A repertoár 90%-a bizánci egyházi zene, de énekelnek Kodályt és Bartókot is. A felhangzó zenében egy moszkvai kórussal közösen énekelnek. Hogyan születnek a nemzetközi kapcsolatok, s ki mindenkivel sikerült már együtt fellépni?

Az utolsó részben arról beszél Bubnó Tamás, hogy időnként milyen sokáig tart, amíg egy művet annyira tudnak már, hogy érdemes rögzíteni. Hogyan válogatnak, mi kerül a repertoárba? Hogyan sikerült kivívni azt a rangot, hogy már írnak kimondottan a számukra darabokat? Miért kuriózum a kis, tucatnyi énekessel fellépő Szent Efrém Férfikar?
Végül még egy kis zene: a kórus Bartók Négy régi népdal-jából énekel egy részletet.