04.20-i adás Aranyosi Jutittal, a Gyemekklinika vezető főnővérével

Aranyosi Judit 1974-ben lépett be a Tűzoltó utcai gyermekklinika kapuján, kis túlzással azóta sem ment ki rajta. 22 évesen bízták meg az intenzív osztály főnővéri teendőivel. A következő kihívás a koraszülött-intenzív osztály megteremtése volt, a 90-es évektől ő az egész klinika ápolási vezetője. A tavaly egészségügyi életműdíjjal kitüntetett főnővér a klinika játszóházra hasonlító előcsarnokában fogadta Mélykuti Ilonát, hogy megmutassa neki az intézetet, ami valaha a szegények kórháza volt. 

– Büszkeségünk, a nemrég megnyílt Nappali Osztály, ahonnan délutánonként hazamehetnek a betegek – mutatja tovább a klinikát Aranyosi Judit, aki azért azt is hozzáteszi, hogy az európai színvonalú felszerelést adományokból tudták csak megvásárolni. Játszósarok persze itt is van – mint ahogy minden osztályon. Az Aulában játszóház, de szerveznek rendszeresen programokat is a betegek mulattatására. Jönnek a bohócdoktorok, jönnek a macis nénik, a képzést kapó önkéntesek, hogy megkönnyítsék a gyerekek gyógyulását, az orvosok, ápolók munkáját. 

Aranyosi Judit negyvenkét évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a klinikán – először az intenzív osztályon. Milyen volt akkor az intézmény? Hogyan lett a fiatal ápolónőből főnővér, hogyan sikerült elfogadtatnia magát az idősebb kollégákkal? Hogyan járta végig szinte az összes osztályt, s hogyan lett részese annak az átalakulásnak, amely mára igazán modern szemléletű hellyé tette a Tűzoltó utcai gyermekklinikát, ahol nincs látogatási idő, mert a szülők állandóan – ha kell, éjszaka is ­– a gyerekekkel maradhatnak? Mi lett mára jobb, mint amikor kezdte a pályát, és mi lett nehezebb? Mit tehet, amikor látja, hogy egy nővére már nem tudja feldolgozni a tragédiákat, amiket lát?

Aranyosi Judit a 90-es évek elején került az onko-hematológiai osztályra, ahol talán a legnehezebb a munka. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Éjszakánként sírt, mert nap mint nap szembenézni a súlyosan beteg gyermekek fájdalmával, kínlódásával szörnyen nehéz. Akkor jött rá, hogy az a legfőbb dolga, hogy minél inkább megkönnyítse ezeknek a gyerekeknek az életét. Ebben azóta sem ismer akadályt. Volt, akit egy cica ígéretével rángatott ki az apátiából, volt halálos beteg, akinek koncertlátogatást szervezett, de ő az, aki polgármestereket és nagyvállalati vezetőket vesz rá, hogy igen jelentős pénzzel segítsék a klinikát, és persze abban is benne van a keze, hogy ez az egyetlen hely Budapesten, ahová december elején tényleg az emeleti ablakon érkezik a Mikulás – hiszen a tűzoltókat éppen úgy megnyerte az ügynek, mint megannyi más segítőt.