03.23-i adás a válásról

Az elmúlt negyven évben nem éppen előnyére változott a tárgyalótermi stílus – mondja Bicskei Beatrix, akinek aztán elege is lett ebből. Mint mondja, a családi perekben persze mindig is voltak indulatok, de amilyen mértékben ezek most elszabadulnak a tárgyalásokon, az régebben azért nem volt. Ma már ráadásul nem csak a peres felekből árad az agresszió, hanem olykor az ügyvédekből is.
– A bíró középen ül, mi, ügyvédek, valamelyik oldalon, s az a feladatunk, hogy a törvényes lehetőség keretén belül képviseljük őket – mondja Szűcs Andrea. A feladatunk azonban gyakran az, hogy – akár bírói segítséggel – a kiskorú gyerekek érdekét képviseljük. Az a jó, amikor peren kívül meg tudnak állapodni egymással a szülők. A megállapodáshoz persze gyakran kell a mi segítségünk is.

Hogy másképp váltak-e el az emberek 20-30 évvel ezelőtt, mint ma? Igen – mondja Szűcs Andrea –, hiszen sok minden változott. Változott maga a jog, hiszen régen valamelyik szülőnek ítélték a gyereket, a másik fél csak láthatási jogot kapott. Ma kapcsolattartásról beszélünk, s a szülők igyekeznek a gyermek szabadidejét úgy elosztani, hogy mindkettőjükkel legyen. Más volt az emberek vagyoni helyzete is. Harminc évvel ezelőtt az volt az általános, hogy a válásnál az asszony kapta a szövetkezeti lakást, a férfi a wartburgot. Ma gyakran sokkal bonyolultabb a helyzet: üzletrészről, befektetésekről, értékpapírokról kell megállapodni.
A szerepek is megváltoztak – teszi hozzá Bicskei Beatrix – aki szerint emancipálódtak az apák, teljes részt követelnek a gyerekük nevelésében, hiszen addig is részt vettek mindenben. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ma válás után az esetek 40%-ban az apához kerül a gyerek – gyakran közös megegyezéssel. Persze az elmérgesedő viták sem ritkák, s egyesek a másik lejáratására most már a technika modern eszközeit is igyekeznek felhasználni.

Férj, aki egy társkereső oldalon az esküvői fotójával keres alkalmi partnert (persze a feleségét előtte levágta a képről). Egy másik, aki arról panaszkodik, hogy nem tudja a magas gyerektartást fizetni, miközben afrikai szafarijáról posztol képeket a facebookra: elképesztő történetek a tárgyalóteremből – persze nevek nélkül. És elképesztő dátumok: mint Szűcs Andrea mondja, egy vagyonmegosztás rettenetesen sokáig tarthat, neki még mindig folyik egy 2006-ban indult pere. De miért tart évekig egy-egy per? És mi visz rá embereket, hogy bármi áron kárt akarjanak okozni volt házastársuknak, nem kímélve a gyerekeket sem?

Leteheti-e, le tudja-e tenni a bíró egy-egy ügy lelki terhét, amikor leveszi a talárt? Milyen az, amikor a rántás keverése közben is azon töri a fejét, hogy mi lenne mindenki számára a legjobb döntés? A válások világában is külön csoportot alkotnak az idősebbek, azok, akik ötvenen túl akarnak új életet kezdeni. Mi a motiváció ilyenkor? Azt hinnénk, hogy minden esetben arról van szó, hogy az egyik félnek új barátja/barátnője lett, de nem! Szűcs Andrea arról mesél, hogy két olyan ügye is volt, ahol a politikai véleménykülönbség olyan indulatokat kavart már a felekben, hogy képtelenek voltak továbbra is együtt élni.