03.16-i adás Domány András újságíróval
Létrehozta: admin (2016. március 16. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. március 16. )
Domány András 39 évet dolgozott a Magyar Rádióban. A műsor elején arról beszél, hogy bár az nem igaz, hogy kirúgták (2009-ben nyugdíjba ment), de tulajdonképpen szerencse, hogy így történt, mert néhány évvel később annyira megváltozott a Rádió, olyan mértékben rátelepedett a politika, hogy az már amúgy is vállalhatatlan lett volna. Mennyiben volt ez más, mint a rendszerváltás előtti pártirányítás? Miért tekintenek ma a 80-as évek Rádiójára úgy, mint az aranykorra?
Ha az első rész a múltról, a rendszerváltozás előtti és utáni rádiózásról szólt, ebben a részben arról beszél Domány András, hogy ma mit és miért ír. HVG.online, magyarnarancs.hu – sorolja azokat a fórumokat, ahová ír, miközben szomorúan látja, hogy szekértáborok vannak: mindenki a saját táborának ír, s az emberek is csak a „saját” sajtójukat olvassák, nézik, hallgatják. Mindkét tábor elfogult, de Domány úgy látja, hogy ettől még nem egyformák: a kormány sajtója olyan hamisításokat, aljasságokat produkál, amelyet a másik oldal nem.
A vendég Lengyelország-szakértő, ezért persze szóba kerülnek az utóbbi idők ottani nagy, sajtószabadságot féltő tüntetései. Domány András azonban szkeptikus: egyáltalán nem reméli, hogy (akár ott, akár itthon) nagy változásokat érnek el ezek a tüntetések.
Sajtó és hatalom viszonyáról beszél a vendég. Arról, hogy milyen ereje van a bulvársajtónak (hiszen azt tömegek olvassák), s hogyan jön rá a hatalom, hogy egyáltalán nem kell aggódnia amiatt, hogy néhány, csak értelmiségiek által olvasott-nézett lapban, internetes oldalon vagy televízióadásban milyen véleményeket fogalmaznak meg. És itthon? Meddig jutott a kormány a sajtó megszerzésében-megregulázásában?
A műsor utolsó negyedében arról a parlamenti tudósítói munkáról beszél Domány András, amelyet 1990 és 2009 között végzett. Arról, hogy hogyan érezte magát a Parlamentben, hogyan talált személyes kapcsolatokat a képviselőkkel, s arról, milyen volt a Magyar Rádió tudósítójának lenni. Az utolsó percekben ismét arról folyik a szó, hogy van-e még hatása manapság az újságírói munkának, hogy mennyire képesek az újságírók, közírók befolyásolni az embereket, befolyásolni az ország életét.