02.17-i adás a kultúra éltető erejéről Harsányi Lászlóval
Létrehozta: admin (2016. február 17. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. február 17. )
A műsor második felében is ő lesz a vendégünk, de egészen más szerepben. A kultúra életmentő – világosan ez 1939 és 1944 között derült ki, amikor a színházakból, koncerttermekből, kiállításokról kitiltott zsidó művészek mégiscsak kaptak némi fellépési lehetőségeket. Ezt az időszakot kutatta és tárta a világ elé a Nagy Generáció mai vendége, Harsányi László közgazdász, társadalomkutató.
Harsányi László már a születésnél, a Nemzeti Kulturális Alap 1993-as alakulásánál jelen volt, akkor még csak mint szakértő. Akik bábáskodtak a születésnél, egyben biztosak voltak: nem egy felülről vezérelt, hanem egy önigazgató rendszert kell létrehozni. A megszülető szisztéma a maga pályázati struktúrájával, művészekből álló kuratóriumaival kisebb-nagyobb zökkenőkkel működött is – egészen a legutóbbi időkig. A mostani változás már csak a demokrácia kulisszáit hagyta meg.
Az NKA milliárdjai mindig fontos szerepet töltöttek be. Voltak emberek, műfajok, amelyeknél az életet jelentették. De mire volt elég ez az összeg? Színházak, galériák, alkotók, fesztiválok hová fordulhattak – hová fordulhatnak az állami mecenatúrán kívül? Miért nem váltak valóra azok a remények, hogy az állami forintokat egyre nagyobb mértékben pótolják maguk a kultúra-fogyasztók? Milyen volt a pénzosztás mechanizmusa az induláskor, az egymást követő kormányok alatt, s milyen szisztéma látszik kialakulni most?
A hajdan az államigazgatásban dolgozó Harsányi Lászlót most felváltja a társadalomtudós, a kultúra történetének kutatója. Innentől a téma a vészkorszak, pontosabban azoknak a magyar színészeknek, képzőművészeknek, zenészeknek a sorsa, akiket az egymást követő zsidótörvények ellehetetlenítettek, akiket egyre inkább megfosztottak szereplési, alkotási lehetőségüktől. 2010 óta ezt a területet kutatja, dokumentálja, publikálja Harsányi. Annakidején ennek a kerete az OMIKE, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület volt.
Amíg az előző részben a történelmi háttérről, az egyes zsidótörvények rendelkezéseiről beszéltek a stúdióban, most az éledő zsidó önvédelemről beszél Harsányi László. Nem fegyveres harcról, hanem arról, hogy hogyan ismerték fel 1938-39-ben a budapesti zsidók, hogy a kultúra életet ment. Életet ment a Goldmark teremben fellépő művészeknek is, de életet ment, mert egy normális létbe való kapaszkodás lehetőségét nyújtja az oda közönségként járó embereknek is.
