01.06-i adás Vercseg Ilona közösségfejlesztővel
Létrehozta: admin (2016. január 07. )Utolsó hozzászóló: admin (2016. január 07. )
Népművelő – így hívták a hetvenes években azt a tevékenységet, amit Vercseg Ilona akkor csinált. És ma? Mit takar a „közösségfejlesztő” kifejezés? – Kezdeményező és cselekvőképességet szeretnénk fejleszteni az emberekben, a helyi közösségekben – mondja műsorunk vendége, aki szerint ez a két dolog hiányzik, mint ahogy ez hiányzott a hetvenes években is. Milyen konfliktusok voltak az akkori aktivisták és a hatalom között? Hol volt a határ, mi verte ki a biztosítékot akkoriban?
Mi volt az a Nyitott ház mozgalom, amely a nyolcvanas években talán a legprogresszívebb kísérlete volt a közösségfejlesztőknek? Hat évig járt vissza a bakonyi faluba Vercseg Ilona, s mint mondja, élete meghatározó élményét kapta ott. A vele dolgozók, akikkel megpróbálták kitalálni, hogyan lehet megélhetést, méltó életet megteremteni a településen, máig élete részei. Milyen változást hozott (vagy nem hozott) számukra a rendszerváltás, és milyen felismerést hozott Vercseg Ilona számára az „új világ” első néhány éve?
Borzasztó világban élünk ma – mondja a közösségfejlesztő szakember. Az embereknek nem a jó énjüket mozgósítja sem a hatalom, sem a körülmények változása, hanem az alantast, a primitívet. Mindez lepusztítja az embereket. A munkanélküliség, a kilátástalanság önmagában is kikészíti az embereket, de ő úgy látja, hogy a mostani politika tudatosan építi le a magyar társadalom szellemi életét, színvonalát. Az utóbbi évek folyamatai a feudalizmust hozzák ki az emberekből: a szolgalelkűséget, a behódolást, saját magunk értékeinek elvesztését, tagadását.
Sokat vártunk az uniós csatlakozástól, de az amúgy is nagyon nehéz helyzetben lévő civil, közösségfejlesztő csoportokat sajnos szinte teljesen ellehetetlenítette az a projekt-szemléletű finanszírozási modell, amelyet az hozott. A többnyire fél-egy éves időtartam nem elég, legalább három esztendő kéne ahhoz, hogy a beindított folyamatok beérjenek. Ráadásul semmi garancia, hogy egy megszülető, jó dolognak lehet folytatása. A töménytelen beszámoló, kimutatás és igazoló jelentés miatt elbürokratizálódik az élet, és az állam a pályázatok célzott kiírásával el tudja érni, hogy saját kedvencei kerülhessenek csak helyzetbe. A sok keserű élmény mellett azért van jó is: az egyetemen évről évre sokan választják a Vercseg Ilona és társai által alapított szakot, s ezt azt mutatja, hogy a felnövő korosztályban is vannak még, akik változtatni akarnak a mostani állapotokon.