12.09-i adás Schulteisz Judittal a 25 éves Gézengúz Alapítványról

- Harmadik gyermekem felkar-bénulással és idegrendszeri problémákkal született – mesél a kezdetekről Schulteisz Judit, aki persze vitte különböző orvosokhoz a babát, még jó tanácsokat is kapott, de azt senki vette észre, hogy mindenki csak egy beteg testrészt lát ott, ahol egy baba van: egy egész ember, akinek érzelmei, félelmei vannak. Ezért maga kezdett kísérletezni, továbbfejleszteni a híres csecsemő-neurológus Katona professzor által javasolt gyakorlatokat. Saját tapasztalatából tanulta meg, hogy mely gyakorlatokkal, mozgatásokkal, simogatásokkal lehet elérni, hogy ezek serkentsék azokat az agyterületeket, amelyek valamilyen születési trauma miatt elmaradtak a normális fejlődéstől.

Szülés közben felmerülő komplikációk, orvosi hiba, fertőzés miatti koraszülés, vírusinfekció miatti idegrendszeri problémák – számtalan oka lehet, hogy a megszülető csecsemő idegrendszerének valamelyik területe nem fejlődött ki rendesen. A Gézengúz Alapítvány huszonöt éve alatt sokféle terápiát fejlesztett ki, hogy ezek a születési problémák ne okozzanak egy életre szóló hátrányt, hanem javuljon, sok esetben teljesen meggyógyuljon a baba. A gyógyuláshoz az orvosoknak minél többet meg kell tudniuk a terhesség és a szülés körülményeiről, s ebben maguk a babák is partnerek: mozgásuk, különböző szituációkra való reagálásuk sokat elárul az értő szemnek.

Mennyire határozza meg életünket a terhesség ideje, s maga a szülés? Emlékezhetünk-e születésünkre – esetleg nem szavakban kifejezhető módon, hanem testi reakcióink, félelmeink, vágyaink formájában? Mire jó, ha szőnyegen vagy vízben olyan játékos mozdulatsorokat, gyakorlatokat végez az anya és a kisgyerek, amelyek segítségével mintegy újraélik a szülés közös katarzisát? Mi az a hupple, amit Schulteisz Judit kitalált, s amely már évek óta igen fontos eszköze a Gézengúz terápiás munkájának? Miért olyan hasznos ez a félgömb alakú eszköz, amelybe a baba ülhet, állhat, fekhet, amit minden irányba lehet forgatni, mozgatni, billentgetni? Miért óriási baj, ha csecsemőkor helyett csak öt-hatéves korban kerül szakemberhez a gyermek, s miért nagy baj, ha korán abbahagyják a terápiát, mondván, hogy a mozgásproblémák megoldódtak, jól van ez így már!

A statisztikák azt mutatják, hogy minden tizedik gyermeknek szüksége lenne korai fejlesztő terápiára. Ha lenne elég szakember, s a szülők nem gondolnák, hogy majd csak kinövi a gyerek, tehát egy ideális világban a terápiák hatására az iskoláskorra szinte teljesen eltűnne ez a tíz százalék. Mivel nálunk kevés a szakember, s nem elég felvilágosultak a szülők, ezért a különböző problémákkal küszködő gyerekek aránya nem hogy nem csökken, hanem nő. Ezt felismerve a Gézengúz Alapítvány egy olyan programot dolgozott ki, amely tartalmazza a szülők kikérdezését és tájékoztatását, a csecsemők korai vizsgálatát, s ha szükséges, akkor terápiáját. Ekkora munka természetesen csak különböző szervezetek összefogásával valósítható meg, de csak ez biztosíthatná, hogy még az elmaradott térségekben születő babák is esélyt kapjanak az egészséges életre.