12.02-i adás Bass László szociológussal, szegénységkutatóval
Létrehozta: admin (2015. december 02. )Utolsó hozzászóló: admin (2015. december 02. )
Ön tudja, mi az a Szociopoly? Olyan, mint a Gazdálkodj okosan, csak éppen arra tanít meg, hogyan lehet kijönni (azaz nem kijönni) havi 70.000 forintból egy több gyermekes, borsodi faluban élő családnak, ahol nincs munka, legfeljebb segély és uzsorás. Gazdálkodj, ahogy tudsz! Gazdálkodj minimálbérből, közmunkából! A játék színházi előadás, amelyben a néző maga is szereplő, játékos, aki a maga bőrén érzi, milyen az élet állandó létbizonytalanságban, amiből ma nincs kiút. A Nagy Generáció vendége a játék egyik kitalálója, Bass László szociológus, szegénységkutató.
A július 29-i adás ismétlése.
A július 29-i adás ismétlése.
Első rész, 10.24 perc
Hogyan született rendhagyó színházi előadás egy játékból? Mit tett hozzá Bass László szociológus, és mit a Szputnyik Színházi Társulat színészei? Gyes, családi pótlék, segély – a nézők csoportja, amelyik ezen az estén egy kétgyermekes borsodi család havi megélhetését próbálgatja, 79.000 forinttal vág neki a játéknak. Hogy aztán ezt a pénzt közmunkából, fekete melóból vagy egyébből egészíti ki, az már a játékosok döntésén, s persze a szerencsén múlik. Mint az életben. A játék szabályai, mint ahogy a megélhetési összegek is a való világot modellezik.Második rész, 14.35 perc
A második részben Mélykuti Ilona és Bass László folytatja a Szociopoly című társasjáték és színházi előadás szabályainak ismertetését. Megtudjuk, hogy a játékossá vált nézők miféle választási helyzetekbe kerülnek, hogyan fontolgatják, mikor fizessék be (ha egyáltalán…) a kötelező költségeket, ha nem akarnak víz vagy villany nélkül maradni, hogyan egyensúlyoznak a törvényesség határán, s hogy miféle csapdák várják őket (szemüveg, cipő a gyereknek, vagy gyógyszer a felnőttnek). De legfőképpen azt, hogy az érdeklődő nézőkből hogyan lesznek egy negyedóra leforgása alatt izgatottan vitatkozó, a nyomorúság képtelenségeit átélő játékosok. A három színész által életre keltett figurák (polgármester, uzsorás, postáskisasszony, rendőr, boltos és társaik) pedig olyan szituációkat teremtenek, amelyben a néző-játékosok átélik a félelem, a kiszolgáltatottság megannyi gyötrelmét.Harmadik rész, 11.05 perc
Az elmúlt évben mintegy negyven előadás volt – ennek fele iskolákban. Miben más egy előadás az iskolában? Miért kell a diákokkal beszélgetni az előadások után? Jó hír, hogy ősztől tíz iskolába megy el a társulat. Méghozzá egy-egy helyre többször is: megtartják az előadást, de később vissza-visszamennek, hogy egy megtervezett program keretében segítsék hozzá a diákokat, hogy jobban értsék, milyen világban is élnek. Mindezt a Norvég Civil Alap támogatásával, mert egy magyar iskolának ma biztosan nincs pénze ilyesmire. S ha már pénz (pontosabban annak hiánya), hát egyre durvább dolgok kerülnek terítékre: szóba kerül a megszűnt Szputnyik, amelyből csak ez a kis, Mentőcsónak nevű társulat maradt, majd a szociológus Bass László elmondja, hány gyerek éhezik ma Magyarországon, s milyen biológiai hátránnyal indulnak a mélyszegénységben születő csecsemők.Negyedik rész, 10.27 perc
Bass László persze csak ideje kis részében áll a színpadon. Szociológusként tanít az ELTE-n, s nem mellesleg a Gyerekesély Egyesület alelnöke. Az egyesületet a hajdani Gyermekszegénység Programiroda munkatársai hozták létre, amikor kiderült, hogy 2010 után ellehetetlenült a munkájuk. Mi mindent tett az MTA által támogatott Programiroda 2004 és 2010 között, s mire futja ma az egyesületnek? Az utolsó percek már nem a színházról és az intézményes lehetőségekről (vagy azok hiányáról) szólnak, hanem érzelmekről, gyerekekről: Bass László személyes történetei arról a világról, amelyben a Szociopoly játszódik.