11.11-i adás Andai Katival és Kárpáti Péterrel
Létrehozta: admin (2015. november 11. )Utolsó hozzászóló: admin (2015. november 11. )
Kárpáti Péter, akinek Öldöklő tejcsarnok című darabját közösségi finanszírozásban mutatják be, arról beszél majd, hogy hogyan lehet a romló anyagi és morális körülmények ellenére dolgozni.
– Végre szabad vagyok! – mondja Andai Kati, akinek a saját kora nem átok, hanem isteni adomány. Adomány, hogy megérhette a nyugdíjas kort, s felszabadulva a kötelezettségek alól úgy érzi, már csak önmagának kell megfelelnie. Ennek szabadsága neki a színpadon is segít. Aztán arról mesél, hogy milyen is éppen most a színpad: egy szerszámgépeket forgalmazó vállalat tereiben működik a Fészek Színház nem nagyon ismert, de lelkes alkotóközössége.
Andai Kati egy monodrámát játszik most. Az Iza és Krisztián című darabot neki írták, születésnapi ajándék, amelyben saját korát játszhatja, saját világát élheti a színésznő. Méghozzá a kicsi színház nyújtotta közvetlenségben, meghittségben. Andai a hetvenes évek legendás Szkéné színházából indult, majd sok évig játszott gyerekeknek az Arany János Színházban. Ma is tűzbe jön, ha arról beszélhet, hogy miért (lenne) fontos, hogy a gyerekek színházba járjanak.
– Ha nem adtok pénzt, akkor a rendező otthon sír és gyufát iszik! – mondja a vásznon a közösségi finanszírozásban előadást csináló Kárpáti Péter. Aki aztán a stúdióban bevallja, hogy azért gyufát nem iszik, sőt, még csak otthon sem marad, hanem még többet, még nehezebb körülmények között dolgozik. Most mutatják be Öldöklő tejcsarnok című új darabját, amelyben sokszor nyúltak Rejtő hallhatatlan szövegeihez is. A főpróbán már túl vannak, s a rendező már nem olyan ideges, mint előtte. Az előadás úgynevezett közösségi finanszírozásból készült – de mi ez az egyre terjedő forma? Kárpáti Péter aztán arról beszél, hogy hogyan élnek ma a független művészek, s miféle belső változásokat (torzulásokat?) okoz az egyre jobban lezüllő közélet.
Kárpáti Péterék új előadása igazi közös produkció. Egy éve próbálják, sokszor érezte úgy, hogy nem megy tovább, de mindig kaptak annyi segítséget, hogy ne álljanak le. Fő szponzor ugyan nem akadt, de innen-onnan összejött annyi pénz, hogy megszülessen az előadás, amelynek első két előadására ugyan már minden jegy elkelt, de decemberben háromszor is színre viszik a Dohány utca 13-ban működő Hátsó Kapu nevű helyen.
Jó szórakozást!
