10.14-i adás Forrai Gábor radiológussal

A radiológusról legelőször az derül ki, hogy szenvedélyes ragtime rajongó. Hallgatja lemezről is persze, de ha teheti, egy jó koncertért elmegy Kecskemétre is. Hogy egy amerikai hajón milyen lenne napokon át ezt a zenét hallgatni, azt még nem tudja – de szívesen kipróbálná. Még a második nekifutás sem a napi rutinról szól, hanem arról a kalandról, amikor Forrai Gábor munkatársaival a Vácon talált, 300 éves múmiák CT vizsgálatát végezte. Hihetetlen, hogy mi mindent elárult a múmiák radiológiai vizsgálata, nem csoda, hogy még egy National Geographic cikk is született ebből. A múmiák után már tényleg a máról folyik a beszélgetés: arról, hogy mivel is foglalkozik az Európai Emlődiagnosztikai Társaság, amelynek nemrég lett elnöke Forrai Gábor. Aki aztán arról beszél, hogy a kórházban ők csak csoportban tudnak jól teljesíteni, hiszen mire menne egymás nélkül a patológus, a radiológus, az onkológus és a sebész?

A második rész elején sokat megtudunk az emlődiagnosztikáról. Nem csak arról, hogy miért fontos, hanem arról is, hogy hogyan épül egymásra a tapintásos vizsgálat, az ultrahang, s mikor van szükség az MR-re. Ma már, speciális esetekben szűrővizsgálatoknál is használják ezt a módszert. Mit gondol a szakember arról az egyre terjedő nézetről, hogy a mammográfia nemcsak diagnosztizálja, de okozza is a mellrákot? A részleteket az adásban érdemesebb a szakembertől meghallgatni, de annyit azért már most érdemes leszögezni, hogy ez szerinte ostobaság. És a hormonpótlás? Fokozza-e a mellrák kockázatát, vagy sem? Egyáltalán: növekszik-e a melldaganatok száma vagy csak egyre több a szűrővizsgálat? Az internet tele van fantasztikus diagnosztikai ígéretekkel – Forrai Gábor azt tanácsolja mindenkinek, hogy ne dőljenek be a semmilyen tudományos eredménnyel nem alátámasztható ígéreteknek!

Ebből a részből megtudhatjuk, hogy Forrai Gábor szerte a világon jár előadásokat tartani, kurzusokat tart a kollégáknak a legmodernebb vizsgálati módszerekről, az emlődiagnosztika lehetőségeiről. Mexikó, Egyesült Államok – miben hasonlít, miben különbözik a miénktől az ellátás, a felszereltség, a műszaki felszereltség? És Franciaország, ahol húsz évvel ezelőtt dolgozott hosszabb ideig vendégünk? Mi maradt meg máig is az akkori tapasztalatokból? És azt is elmondja, hogy miért kapott orvosi, oktatói munkájáért magas állami kitüntetést a francia kormánytól.

Forrai Gábor sok városban érzi jól magát. Tudja az utcákat és az éttermeket Párizsban és Chicagóban is, de – bár tehetné – nem akar máshol dolgozni. Mint mondja, ő itt lakik. Örül viszont, amikor azt látja, hogy azok a fiatalok, akik nála tanultak, milyen jól megállják a helyüket szerte a nagyvilágban. Annak persze nem örül, hogy az átlagéletkor már ötven fölött van, a fiatalok mennek el nyugatra, mert a hazai és a nyugat-európai bérek között majdnem tízszeres a szorzó, és ebben a szakmában nem létezik paraszolvencia. És a bér csak az egyik ok: a másik (ahogy Forrai Gábor diplomatikusan fogalmaz), az egészségügy elégtelen fejlődése. A végén még azt is megtudjuk, hogy a képekkel való foglalatosság is lehet szenvedély. Forrai nem csak munka közben, de szabadidejében is sokat foglalkozik képekkel – igaz, ilyenkor hagyományos módon fényképez.