08.05-i adás Békés Erzsébet világutazó angoltanárral

Békés Erzsébetnek legalább három élete volt – mondta róla egy barátja. Ő arról mesél a műsor elején, hogy hogyan hagyta abba a másodikat – hogyan lett a BBC londoni újságírójából 52 éves korában, fiatal nyugdíjasként világjáró angoltanár. Az első ötlet Kréta volt, ahol vett egy házat, s miközben tanítani kezdte az ott élő menekülteket, maga is tanulásba kezdett. Görög, orosz és spanyol leckéket vett, önkéntesként dolgozott a menekültekkel, de úgy érezte, hogy mindez nem elég, hogy még valami más is vár rá.

Két év Kréta után Afrika jött, a térképen Etiópiára bökött, s az angol közvetítő iroda tényleg elküldte oda. Hogyan lesz valami önkéntes? Milyen egészségi feltételeknek kell meg megfelelni? Milyen teszteket töltetnek ki, hány beszélgetésen kell részt vennie annak, aki nyelvtanárnak készül Etiópiába? Hogy néz ki a világnak az a szegmense, ahogy az önkéntességnek nagy hagyománya, s rengeteg művelője van? A készülődés után: Etiópia. Miben hasonlít, s miben különbözik Európától? Mekkora segítség, ha valaki – ahogy Békés Erzsébet mondja – alacsony szerviz-igényű, vagyis kevéssel is beéri?

Bár többnyire a két évet sem töltik ki ilyen helyeken az önkéntesek, Békés Erzsébet közel három évig maradt. Ebben makacssága is közrejátszott, de a kihívások is nagyok voltak: ha valakinek azt mondják, hogy reformálja meg az etióp felsőoktatást, az joggal érzi úgy, hogy dolga van ott. A módszerek aztán igen szerteágazók voltak: a tanítás mellett előfordult, hogy addig ült egy minisztérium lépcsőjén, míg hajlandók voltak felszabadítani a külföldről jövő pénzeket, s volt, hogy veszekednie kellet, hogy segíthessen. Aztán, mikor már beindult az egyetemi tanszék, ismét nekiindult, s meg sem állt Ecuadorig, ahol egy Amazonas mellett épült öko-hotelben tanította angolra a bennszülött személyzetet. Kik azok az achuár indiánok, akiket ott tanított, s miközben segített nekik, mi mindent tanult ő tőlük?

Eddig összesen kilenc hónapot élt és tanított a dzsungelben Békés Erzsébet, aki most egy indián fiút patronál, igyekszik hozzásegíteni, hogy tanuljon. Amikor visszamegy, egy ecuadori egyetemi tanszéken dolgozik majd. Angolt is tanít, de részt vesz majd egy néprajzi kutatásban is, amely három indián közösség életét akarja részletesebben is megismerni.
Milyennek látja Békés Erzsébet ennyi tapasztalattal a háta mögött a segély-bizniszt? Hogyan lehet(ne) elérni, hogy a világ felajánlásainak minél kevesebb részét sikkasszák el vagy költsék egészen másra, mint amire adták? Hogyan működik a mikro-segélyezés? Mit tehet, aki nem bízik a nagy segélyszervezetek működésében, s maga akarja kiválasztani nem csak az országot, de az embert is, akit segíteni akar? S ha valaki kedvet kapott volna, hogy anyagilag is besegítsen Olger, a Békés Erzsébet által patronált fiú támogatásába, itt megteheti:
http://www.bmycharity.com/olger
És végül: Ecuador után hová szeretne még majd eljutni Békés Erzsébet?