07.22-i adás Somóval, a világjáró újságíróval
Létrehozta: admin (2015. július 23. )
Utolsó hozzászóló: admin (2015. július 23. )
Egy ember, aki tinédzser korában elhatározta, hogy soha nem megy nyugdíjba. Tengerésztisztként végzett, navigációs mérnökként külföldön élt, részt vett antarktiszi expedíciókban, segítette tudósok, filmesek, többek között Attenborough munkáját. A rendszerváltás után nem sokkal hazaköltözött, újságíró lett. Ha külföldön marad, senki nem lepődik meg azon, hogy 70 évesen is dolgozik. Itthon sajnos egyre többször találkozik az életkori diszkriminációval. A NG vendége Somogyvári D. György, Somó – turisztikai újságíró.
A 2014.03.12-i adás ismétlése.
Első rész, 11.48 perc
A világjáró Somó először nem életéről beszél, hanem arról, mikor néz ki jól egy hatvan körüli nő. Aki neki akar tetszeni, az sportoljon, járjon farmerben, legyen rövid, festetlen haja, s ne nagyon fesse magát. Az ilyen nők után ma is megfordul. Innen egy gyors kanyarral arról beszél, hogy hiába érzi úgy 73 évesen, hogy előtte az élet, a világ nemigen akceptálja ezt. Aztán a történet elejére kanyarodunk, s megtudjuk, hányféle szakmát tanult meg Somó, hányféle munkát végzett már a kezdetektől, amikor topográfusnak tanult, egészen addig, míg nemrégiben felsőfokú nyelvvizsgát és sikeres idegenvezetői vizsgát tett. És a hazatelepedés utáni kalandok: Kommunikációs Főiskola, s a Bálint György újságíró iskola.
Második rész, 11.05 perc
Időben ismét visszaugrunk: Somogyvári D. György 28 éves korában úgy dönt, hogy a szabadságot választja. Hajósinasnak állt, onnan járta be szamárlétrát: matróz, kormányos, hajóstiszt. Magyar tengerjáró hajókon szolgált, s szállított mindent az élelmiszertől a fegyverig. Miért volt a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az élet császára itthon a tengerész? S ha az volt, Somó miért disszidált? Hogyan lett a magyar tengerészből tengerkutató és olyan navigációs mérnök Dél-Afrikában, aki a több tucat sarkvidéki expedícióban vett részt?
Harmadik rész, 11.59 perc
Mennyire szerethető az Antarktisz? Milyen egy olyan világban élni, amelynek mintha nem is lenne köze a föld lakott részeihez? Hogyan lesz a kristálytiszta levegőben, a néma csendben eltöltött hetek-hónapok élményeiből valamiféle spirituális érzés, olyan, amit csak átélni lehet, elmesélni nem? Mi szüksége van egy tisztnek, hogy targoncavezetői képesítése legyen? Milyen élni, dolgozni az éjszaka nélküli, mínusz 20-30 fokos hidegben? Somónak a legnagyobb élmény mégis az volt, ha néha elkódoroghatott a semmibe, élvezhette a csendet, a magányt. És milyen volt Dél-Afrika? 1995-ben már új világ volt ott, Mandela volt az elnök, akivel kétszer is találkozott.
Negyedik rész, 12.42 perc
Milyen volt fehér embernek – de magyar fehér embernek – lenni Dél-Afrikában, ahol a hajdani apartheid embereivel szemben persze hatalmas indulatok feszültek? Hogyan ment végbe a rendszerváltás ott? Miért érzi úgy Somó, hogy ott jobban előkészítették azt, mint Magyarországon? S miért érezte azt 2004-ben, hogy itt az ideje hazajönni? 62 évesen tehát hazajött, s (ismét) új életet kezdett. Lett belőle turisztikai újságíró, utazott, írt – ismét pompás évek jöttek. A gondok csak most, hetven fölött kezdődtek. És nem vele, ő még bírja, bírná – ha a gyanakvó külvilág adna lehetőséget továbbra is.