07.08-i adás Novák Ilonával a Holokauszt Vagonkiállítás létrehozójával
Létrehozta: admin (2015. július 08. )Utolsó hozzászóló: admin (2015. július 08. )
Honnan jövünk? Miért élünk a Földön? – hogyan kezdett egy eszmélő gyermek érdeklődni a világ nagy kérdései iránt? Mit adott a stabil és biztonságos család a földrajz-rajz szakos tanárnak készülő fiatal lánynak, s hogyan találkozott a fiatal tanárnő Nyíregyházán a helyi zsidó hitközséggel, s olyan emberi sorsokkal, amely lelke mélyéig megrázta? Novák Ilona második diplomája megszerzésekor, diplomamunkájához már a budapesti Zsidó Múzeumban gyűjtött anyagot. Ekkor kezdett azzal foglalkozni, hogy hogyan lehet a zsidóság életét bemutatni a nem zsidó gyerekeknek. A holokauszt hatvanadik évfordulója előtt egyetemisták keresték fel, s kérték, segítsen nekik egy megemlékező kiállítást létrehozni. Ekkor született meg a vagonkiállítás ötlete, amit aztán diákok (és persze szakemberek) segítségével valósított meg.
Hogyan lett a koszos marhavagonból kiállítási helyszín? Hogyan dőlt el, mely fotók kerüljenek bele? Hogyan lett az egész kiállítás jelképe a lábnyom – amelynek különböző színű és méretű lenyomataival festették tele a vagont? A kiállítás nagy része általános, de akárhová is mennek, mindig készül egy tabló annak a városnak a történetéről, hogy a látogatók tudják: városuk zsidó lakossága hogy élte át az üldöztetést. Az elmúlt tíz évben már 130.000 ember látta az utazó kiállítást. Novák Ilona beszél a jó és rossz élményekről, s azt mondja: bár az utóbbi néhány évben több az előítéletes és durva megnyilvánulás, összességében mégis sokkal gyakoribb a pozitív, befogadó látogató.
A hatvanadik évforduló alkalmával tehát három városba vitte el kiállítását Novák Ilona. Nagy volt a siker, kapott kitüntetést – ám az évforduló elmúltával senki nem akarta már a vagont, s a kiállítást. Ő meg ment mindenhová, kereste, hová tudna csatlakozni, mert minden módon meg akarta akadályozni, hogy művét fizikai és átvitt értelemben is megsemmisítsék. Az utolsó pillanatban találkozott az Élet Menete Alapítvánnyal: azóta annak önkénteseként intézi a kiállítás rengeteg gondját-baját. S bár emiatt fel kellett adnia múzeumi karrierjét (ma ismét tanít), azt mondja: nem bánja. Állja a konfliktusokat, s teszi, amit esze és szíve diktál. Mert tudja, látja: munkája nem hiábavaló.
A vagon és benne a kiállítás július 14-e és 19-e között Budapesten, a Vasúttörténeti parkban, Tatai út 95. szám alatt állomásozik. A kiállítást ott, honlapjukat itt lehet megnézni.
A műsor utolsó részében egy könyvről hallhatnak. Az S.O.S. Daganat című interjúkötetben gyógyult betegek és a velük különböző területeken kapcsolatba kerülő szakemberek beszélgetnek. Ez dialógus, amit a könyv alkotói a tördeléssel is hangsúlyoznak: a betegek tapasztalatai, átélt élményei és a velük dolgozó szakértők (orvos, pszichológus, dietetikus, betegjogász) reflexiói egymással szemközti oldalakon kapnak helyet. A könyv és a hozzá kapcsolódó rendezvénysorozat annak a nyílt párbeszédnek az elindítására tesz kísérletet, amelynek célja, hogy eloszlassa a tévhiteket; érthetőbbé, követhetőbbé, elviselhetőbbé tegye a betegséget, és elősegítse a gyógyulást. Lay Viktória összeállítása, amelyben először a szerkesztőt Campos Jimenez Máriát hallják, a könyv bemutatóján készült.
