12.17-i adás a fájdalomról, Bárdos Györggyel

A szenvedés mértékét jelentősen lehet csökkenteni, ha az ember tudja, miről szól, mi a mechanizmusa és hogyan épül be az életünkbe. A fájdalmat mindig összekapcsoljuk a betegséggel, a tudományos meghatározás szerint is ez a betegség első jele, amit az orvossal és a segítségkéréssel kötünk össze. Pedig a fájdalomnak más okai is lehetnek. – Talán leginkább a szenvedés fogalmával lehet leginkább párosítani – mondja Bárdos György. Ha a szervezet működésében zavar keletkezik (függetlenül attól, hogy az fizikai vagy sem), ez generálhat fájdalmat. A lelki fájdalmat is a fizikai érzetekre fordítjuk le, mert csak azzal kapcsolatban vannak fogalmaink, mert a lelki fájdalomnak nincs nyelve. A fájdalom hosszú és bonyolult folyamat, amely fizikai, lelki és gondolati aspektusokból áll össze.

Mi köze a fájdalomnak ahhoz a kultúrához, amelyben élünk, és van-e a fájdalomnak megküzdési kultúrája? A válasz röviden: igen. Vannak olyan kultúrák, amelyekben nem illik kimutatni az érzelmeket, így a fájdalmat sem. Ott elnyomják a fájdalmat, ami azonban visszacsap, mert egy idő után jóval erősebb lesz a fájdalomérzet attól, hogy az elszenvedője nem éli meg a „fájdalomviselkedést”, Vagyis ha kommunikáljuk a fájdalmat, megszabadulunk attól a szorongástól, amit a fájdalom okoz. Hogyan lehet kevésbé félni a fájdalomtól, csökkenteni a vele járó szorongást? Ha az ember jobban megismeri önmaga működését, segíthet a fájdalomérzet csökkentésében – véli Bárdos György.

A pszichogén fájdalom általában belső zavarból keletkezik, amikor valamilyen szenvedést fájdalom formájában él meg az ember. Általában van némi pszichológiai alapja, de a fájdalomérzet sokkal nagyobb az indokoltnál. A nyak-, derékfájás sokszor pszichogén, mint ahogy a migrén is. A pszichogén szót sokszor a sztressz-szel is lehet helyettesíteni. A pszichológiai zavarból adódó viselkedés-változások is generálhatnak fájdalmat. Ha például valakinek a testtartása stresszes helyzetben megváltozik, félrehúzza a gerincoszlopot. Így valódi fájdalom keletkezik, melynek az eredendő oka pszichés. Ha azonban valaki nagy veszteséget él meg (elveszti a munkáját, gyászol) az közvetlenül izgatja a fájdalomközpontokat, anélkül, hogy organikus fájdalom keletkezne. Ilyenkor nem lehet azonosítani a helyet, csak azt tudjuk mondani: fáj. Érdekes, hogy a lelki fájdalom sokszor csökkenthető fájdalomcsillapítóval. Bárdos György egy új fogalmat is bevezet, ez pedig a szociális fájdalom. Az ember társas lény, muszáj közösségben élnie. A közösségből való kizárását, kizáródását, a környezetéhez való alkalmazkodási nehézségeit fájdalomként éli meg.

Az orvos számára is kihívás a fájdalom (függetlenül attól, mitől származik), és igyekszik gyógyítani. Vannak olyan orvosok, akik fel tudják már ismerni a lelki és a szociális fájdalom eredetét. Az olyan társadalmakban (sajnos a miénk nem ilyen), ahol nagy a szociális biztonság, ahol elég erős a bizalom, jóval kevesebben élik meg a szociális fájdalmat. Ha valaki segít abban, hogy megértsük, mitől van bennünk fájdalom, annak mentális feldolgozásával a fájdalom önerősítő ördögi köre is megváltoztatható – mondja Bárdos György, egyetemi tanár.