11.19-i adás Fahidi Évával

Az első részben Fahidi Éva arról mesél, hogy manapság hány helyre hívják. Hogy most jött haza Weimarból, ahol egy, a Találkozás a történelemmel című, hat részes rendezvénysorozat vendége volt. De abban a városkában, ahol lágerben dolgozott a háború alatt, 1990 óta már tizenhét alkalommal járt, hogy iskolásokkal és felnőttekkel beszélgessen életéről. Arról beszél, hogy hogyan változott, fejlődött Németországban a szembenézés saját múltjukkal, saját történelmükkel. Hogy minden iskolatípusban egy teljes fél évig tanulnak a holokausztról, hogy minden gyereket elvisznek legalább egy táborba, hogy ne csak ismeretei, de érzelmei is kapcsolódjon a múlthoz. S arról, hogy benne miért nincs már gyűlölet.

A jelen után a múlt: vendégünk arról mesél, hogy milyen volt gyerekkora, hogy miért nem vettek tudomást a zsidótörvényekről, s hogy hogyan lett a buzgó katolikusnak nevelt kislányból 18 éves korában lágerlakó. Hogy milyen volt az utazás Auschwitzba, s hogy mi az a két dolog (az utazás borzalma és a megérkezés utáni szelekció), ami minden túlélő visszaemlékezéseiben szerepel. Hogy milyenek voltak az első napok, a ráébredés a valóságra. Hogy hogyan pótolták a családot az iskolatársak, hogy hogyan tartották egymásban a lelket azzal, hogy színházról, moziról, főzésről, ételekről – normális életről beszélgettek.

Fahidi Éva annak köszönheti az életét, hogy csak hat hétig volt Auschwitzban, mert utána egy Buchenwald melletti munkatáborba vitték. Az allendorfi táborban lakó ezer nő egy hadianyaggyárban dolgozott, ahol ugyan védőfelszerelés nélkül kellett súlyosan mérgező anyagokkal dolgozniuk, és ettől citromsárgára változott a bőrük, de naponta fél liter tejet kaptak, s meleg vízben fürödhettek. Túlélésüket segíthette, hogy közelgett a háború vége, s a táborparancsnok már saját túlélésére is gondolt. Éva negyven kiló alá fogyott, de túlélte, s november elején hazaérkezett. Itthon azonban senki nem várta.

Hogyan alakult a szabadult Fahidi Éva élete itthon, majd a rokonoknál, Csehszlovákiában, majd ismét itthon? Hogyan lett marxista, majd deklasszált elemként segédmunkás Dunapentelén? Miért nem tudott sokáig beszélni az átélt szörnyűségekről? Fel lehet-e dolgozni azt a traumát? Véleménye szerint nem – de meg lehet tanulni vele együtt élni. Hogyan született majd’ hatvan évvel a láger után könyve, az Anima rerum, a dolgok lelke? Németül írta meg először, de már magyarul is két kiadást ért meg, jó lenne egy harmadik, mert mind elfogyott, s hiába keresi az antikváriumokban, nem viszi eladni senki.