10.22-i adás Mihály Tamással, az Omega basszusgitárosával

Mi mással is kezdődhetne a műsor, mint zenével: Azt mondta az anyukám – 1967-ből. Ez volt az első olyan nóta – mondja róla Mihály Tamás – amely már teljes egészében Omega volt. Amikor indultak, még snájdig úri fiúkként léptek fel – nem is nagyon érthető ma már, hogy miért mondták róluk, hogy fel akarják forgatni a világot. Ami tényleg új volt az Omega színpadi viselkedésében, az az, hogy nem egymásnak játszottak, hanem „belenéztek a közönség szemébe”. Az első szám Adamis Anna szövegére, az Ismertem egy lányt. Egy részletet mi is meghallgathatunk most belőle.

Ismét zene, a Tízezer lépés címadó dala 1969-ből. Ez volt az első aranykor – mondja Mihály Tamás. amit aztán 1971-ben követett a nagy szakítás: elment Presser Gábor, Laux József, Adamis Anna – vagyis a zeneszerző, a zenekarvezető és a szövegíró. Ez nagyon rossz érzés volt, gödör, amiből leginkább dacból, dühből sikerült felállni. Furcsa világ volt ekkoriban: Magyarországon és a szocialista országokban ismert, sikeres zenekar volt az Omega, de amint Nyugatra mentek, ismeretlen senkik voltak, gyenge felszereléssel, úgyhogy rendesen megkoplalták, mire összegyűjtötték a pénzt jó cuccokra, amivel már bebizonyíthatták Nyugaton is, hogy mit érnek. A most következő zenével ugrunk az időben: a Hajnali óceán 1987-ben született.

Bár végül Nyugaton is sikerült kivívni a sikert, erről aránylag keveset ír most megjelent könyvében Mihály Tamás. Mint mondja, neki nem az az érdekes, sokkal inkább az út, amely elvezetett odáig. A dal, ami most szól, az Egy életre szól. Mert hogy Mihály Tamásnak ez tényleg egy életre szólt, ahogy mondja, az a 47 év, amit a zenekarral töltött, másnak három válásnyi és négy házasságnyi idő, neki ez sosem fog elmúlni. Még mindig bennünk van egy búcsúkoncert – mondja a basszusgitáros, pedig már többször is úgy volt: itt a vége. Először 1987-ben, hiszen utána hét évig nem játszottak együtt. Aztán jött az új nyitás 1994-ben: Népstadion, 63.000 nézővel, ami fantasztikus volt – de onnantól azért más időszámítás kezdődött: már csak egy-egy közös fellépésre álltak össze.

Mihály Tamás nem csak basszusgitáros volt, hanem zeneszerző is: ami itt felcsendül, az már a három éve készült Last Minute című szólóalbumáról hangzik fel. Ehhez a lemezhez sok zenésztársát hívta – de a hajdani társakat nem. Ennek története után arról beszél a profi zenész, hogy miért tartja magát amatőr írónak, s hogyan függ ez össze azzal, hogy a könyv bevételének felét a Gyermekétkeztetési Alapítványnak ajánlotta fel.
Vissza a zenéhez és a zenészekhez: bár az Omega minden tagja él és virul, ahogy múlnak az évek, egyre hosszabb azok listája, akik elmentek. Rájuk emlékezve írta Mihály Tamás az Égi buli című számot.