05.14-i adás - Fogyatékkal élők képzése Magyarországon

A cél, hogy ezen a Föld nevű bolygón mindenki emberhez méltó életet élhessen. Ehhez a fogyatékkal élő embereket meg képessé kell tenni arra, hogy a társadalomban élni tudjanak. Ez már a járással, majd a szobatisztasággal kezdődik, az önellátással folytatódik, s az a cél, hogy ha mindenki a maga szintjén is, de képessé váljon az önálló életvitelre. Az, hogy ők egész életükben rászorulnak mások segítségére, nem jelenti azt, hogy az ő életük kevesebbet ér. De mikor teljes, mikor boldog egy, esetleg halmozottan hátrányos helyzetű ember élete? Honnan tudja a külvilág, hogy mit kíván, mire vágyik? „Ez egy szükséglet-központú pedagógia” – mondja Márkus Eszter, aki szerint a segítők igazi feladata az, hogy segítsenek a sérült gyerekeknek, hogy kibonthassák meglévő képességeiket.

– Édesapám lelkész volt, aki egy időben egy református gyermekotthonban dolgozott, s minket, gyerekeket gyakran hordott oda magával – meséli Márkus Eszter arra a kérdésre, hogy miért is lett gyógypedagógus. A gyermekkor élménye, hogy beszédképtelen gyerekekkel is lehet kapcsolatot teremteni, jó alapot adott a szakma megtanulásához. A diploma után külföldön megszerzett tudás arra is jó, hogy össze tudja hasonlítani a magyar és a svájci módszereket, s persze a lehetőségeket. Milyen új lehetőségeket hoz a most életbe lépő új, hazai szabályozás, s miért kényszerül sok nő arra, hogy abbahagyva saját pályafutását, otthon maradjon sérült gyermekével?

Halmozottan sérült, súlyosan mozgáskorlátozott gyermekek nevelése, fejlesztése címmel szerkesztett könyvet Márkus Eszter, hogy összegyűjtse mindazokat az ötleteket, módszereket, amelyeket az elődök évtizedes munkája hozott össze, s amelyet nem akart veszni hagyni, majd írt könyveket maga is, hiszen már két évtizede oktatja a leendő gyógypedagógusokat. Hogyan változott ez alatt az idő alatt a szakma élete? Hogyan kaptak több jogot az oktatásra a sérült gyerekek, s mennyire lehetünk elégedettek azzal a szinttel, amit elértünk? Mekkora segítséget hozott a halmozottan hátrányos gyerekek életében a technika? Mi is az a fej-egér, s mire jó? Tudják-e a szülőt – mondjuk egy nógrádi zsákfaluban – hogy milyen jogok illetik meg a gyereket, s milyen kötelezettségeket ró a törvény a szülőre és a társadalomra egyaránt? Hogy áll a szakma? Van-e elég képzett gyógypedagógus, jól szervezett-e az oktatás, a továbbképzés? Milyen alapokra építhet az idén elinduló új szisztéma, s milyen buktatókat kell kikerülnie?

Oktatás, kutatás, továbbképzés – mi minden múlik az ország legnagyobb egyetemének oktatási dékánhelyettesén – Márkus Eszteren? Egyáltalán: milyen a gyógypedagógusok képzése ma Magyarországon? Hány szakot, s hogyan tanulnak általában a tanulók? Mire van a legnagyobb igény? Mit jelent az „Irányított családi nevelés” nevű kurzus, amit a sérült gyerekek szüleinek tartanak az ELTE gyógypedagógiai tanszékén? Mire kell, s mire lehet megtanítani a szülőket? Mi az, amit tanulás nélkül is tud a legtöbb szülő, s mennyivel lenne könnyebb az egészséges gyerekek élete is, ha mi, szülők nem csak ösztönösen éreznénk, de kicsit tanulnánk is, hogy mi a jó a babának?