03.19-i adás Mentősökről, újraélesztésről

Klupács Péter arról mesél, milyenek is a mentős hétköznapjai. Mit jelent a pörgős szolgálat? Milyen élmény a szabályokat felrúgva, szirénázva mentőt vezetni – s milyen megérkezni és ellátni a rászorulót? Mit tehet a mentős, ha családi perpatvarhoz hívják a rohamkocsit? Kinek mit nehéz feldolgozni? Klupács Péternek azt, ha gyerekkel történik valami. Ilyenkor aztán lassan oldódik csak a görcs: de segít a család, a beszélgetés, egy pohár sör. És ha nagyon kell, vannak profi segítők is. De itthon ez is nehéz: bolondnak nézik, aki pszichológus támogatását kéri.

A mentősnek szerencsére nem csak nyomasztó, éjszakai felriadásokat okozó élményei vannak. Van más is, amikor – mint Klupács Péter mondja – feszíti a siker az ember mellét. Fizikai fáradtság, szellemi feszültség – jó lenne persze mindezt rendesen kipihenni két szolgálat között, de a mentős is a piacról él, neki is van hiteltartozása, a csekkeket be kell fizetni, s a fizetés oly alacsony, hogy pihenés helyett ők is maszekolnak, magán-mentős cégeknél vállalnak plusz szolgálatokat. Klupács Péter a kikapcsolódását is a szakmában találja meg: Törökországtól Izraelig, Csehországtól Ciprusig jár csapatával mentőversenyre. És nem is eredmény nélkül: ma már a nemzetközi mezőnyben is becsülik tudásukat.

A beszélgetésbe itt bekapcsolódik Mészáros Zalán mentőtiszt is. Klupáccsal ketten ugyanis egy olyan, forradalmian egyszerű újraélesztési eljárást dolgoztak ki, amely segíthet a hazai, botrányosan alacsony elsősegély-nyújtási színvonalon. Mészáros azért kezdett bele, mert látta, hogy hogyan halnak meg emberek, mert nincs, aki segíteni tudna, mert látta, hogy a tanfolyamon tanultak sem működnek a gyakorlatban. És az idő rövid: négy perc, aztán már visszafordíthatatlan bajok jönnek. A mentő pedig ennyi idő alatt nem ér ki: ezért csak az segít, ha mindenki, ha lehet, még az iskolában megtanulja, mit kell tennie ilyenkor.

Az utolsó rész egy rövid tanfolyammal kezdődik. megtanulhatjuk, hogy egy gumilabda segítségével hogyan gyakorolhatjuk az újraélesztést, s hogy milyen zenét hallgassunk közben, hogy a helyes ritmus is szokássá váljon. És egy elborzasztó adat: míg Magyarországon száz emberből hárman képesek baj esetén az újraélesztésre, ez a szám Európa nyugati országaiban kilencven fölött van. Tanítani kell tehát: tanítani iskolákban a gyerekeknek, s felnőtteknek, ahol lehet. Ami jó: mára az orvostársadalom is elfogadta a két mentős módszerét, s tanítani is hívják őket – csak győzzék!