02.19-i adás - Kovács János karmesterrel

"Egy nézője legutóbb arról lelkendezett, hogy milyen csodálatos volt nézni, amint karmesterként átéli a zenét” – szembesül Kovács János egy igazán hízelgő véleménnyel, de ő ezt nemigen fogadja el. Azt mondja, hogy ő az úgynevezett prózai karmesterek közé tartozik, akik aggodalmasan próbálják koordinálni a zenészeket, s sokkal inkább azon dolgoznak ilyenkor, hogy segítsék a muzsikusok együttes játékát, mintsem, hogy ők maguk élvezzék az előadást. Átélni a darabot, a közönség, s a színészek dolga, nem a karmesteré. De hogyan készül egy-egy új előadásra? Kovács János sokáig olvassa a próbák előtt a kottát, s azon gondolkozik, hogy hogyan tudja majd segíteni zenészeit a darab mind jobb megértésében.

Ez a rész zenével kezdődik, a részlet Puccini Turandot című operájából szól, a címszereplő nagyáriáját Sudlik Mária előadásában hallhatjuk. Kovács János kétszeresen is érintett: részben azért, mert ő vezényel, de azért is, mert az énekesnő évtizedek óta a felesége. Arról beszél, hogy Sudlik Mária ösztönös művészete mit jelent neki, hogyan egészíti ki az ő, olykor talán túlzottan racionális megközelítését, s hogy mi is teszi nagy énekessé az énekest. Hogy mekkora szerepe van a született adottságoknak, a hangnak, a muzikalitásnak, a színpadi tehetségnek. Mesél pályája indulásáról, hogy hogyan kezdett a korrepetitor vezényelni, s hogy milyen is egy dalszínház belső világa. A beszélgetésben még az is kiderül, hogy miért mondta annakidején Strauss, hogy ha a zenekar eljátssza a kottában leírt hangok hetven százalékát, akkor ő már elégedett. Meg az is, hogy Kovács János szerint a karmesterség szélhámos szakma: a dirigens könnyen becsaphatja a zenekart és a közönséget is.

Ismét zene: három basszus: Gregor József, Kovács Kolos és Polgár László énekli Rossini: Sevilliai borbély című operájából a Rágalom-áriát. Aki vezényel és közbeszól, az Kovács János, az Operaház Kossuth díjas első karmestere. A részlet egy operagálán hangzott el – de Kovács nem szereti ezeket a saláta-műsorokat. Mint mondja, a legnevesebb fellépőket felvonultató gálát is bármikor becserélné egy teljes előadásra. Van-e különbség egy opera-zenekar és egy koncert-zenekar között? Hogyan ismerkedik Kovács János a zenészek elképzeléseivel, s miért nem hiszi, hogy egy nagyzenekar demokratikus elvek alapján működhetne. Miért nem mert sokáig Bartókot vezényelni? Egyenrangú lehet-e a dirigens és a zeneszerző? Mit tud az egyik jobban, s mit a másik? Milyen kortárs zeneszerzők műveit vezényelni, s miért tenné ezt minden karmester számára kötelezővé Kovács János?

Egy utolsó zenei részlet: Brahms Op. 81-es, Tragikus nyitányát a Nemzeti Filharmonikusok játssza, s persze Kovács János vezényli. Aki negyvenedik szezonját tölti boldogan az Operaház zenekarával, s bár vezényel olykor más együtteseket is, de erre nehezen szánja csak el magát. Ezzel együtt is vezényelte már az összes jelentős hazai zenekart, tavaly Madridban a királyné jelenlétében a spanyol Operát, s gyakori vendég Tokióban is. Milyen dirigálni Japánban? És Katarban, ahonnan épp most érkezett haza? Mennyit lát munka közben a külföldi városokból (szinte semmit), s mennyi ideje jut utazgatni itthon egy autót nem tartó embernek? Sztravinszkij a Tavaszi Fesztiválon, Wagner az Operában – mi mindenre készül mostanában? S a végére ismét egy zene: Wagner A bolygó hollandi című operáját a Nemzeti Filharmonikusok adják elő, a karmester Kovács János.