12.25-i adás Ljudmilla Ulickajával és Pethes Máriával
Létrehozta: admin (2013. december 25. )Utolsó hozzászóló: admin (2013. december 25. )
Másik vendégünk is irodalmár. Pethes Mária maga adja ki versesköteteit, méghozzá saját nyugdíjából és az általa díszített tárgyak eladásából származó pénzből. Első, családja történetét feldolgozó regényét karácsony előtt jelentette meg. Egy évtizedig alkotótársa és szerelme volt egy, a gyertyát két végén égető festőművésznek, aki mellett megtanulta, hogy az ember olykor csak kísérője és szemlélője lehet mások életének, és sokszor tétlenül kell néznie a szeretett ember önpusztítását. Két női alkotó, az egyiknek a világhír, a másiknak a sziszifuszi küzdelem jutott osztályrészül. Két mélyen átélt, küzdelmes és egyedi női sors a mai Nagy Generációban: Ljudmilla Ulickaja és Pethes Mária.
Miért a boldogtalan nők hazája Oroszország? – hangzik el a kérdés, amire az orosz írónő megdöbbentő csokrot szed össze az okokból. Szerepel ebben, hogy országában több mint egy évszázada folyik ilyen-olyan háború, amely elsősorban persze a férfiakat pusztítja. Hogy az Egyesül Államok után náluk van a legtöbb ember (majd’ egymillió!) börtönben – vagyis sok nőnek csak férfi-munka jut, férfi egyáltalán nem. És persze mindezt tetézi, hogy a nők megítéléséban Oroszország inkább keleti, mint nyugati. De ebben a részben hallhatunk arról is, hogy Ulickaja miért nem szereti a feministákat és a globalizáció-elleneseket, hogy szerinte létezik-e külön női- és külön férfi-nyelv.
A beszélgetés második részében arról beszél Ulickaja, hogy mit is jelent számára, hogy átmeneti korban élünk. Hogy időnként ő is háziasszony és nagymama – viszont máskor nem a hagyományos női szerepkörökben él. Miért tartja bajnak, hogy a világban megbillent a női-férfi szerepek aránya, s ma leginkább maszkulin a világ. Hogy miért utálja, ha szoknyás Csehovnak nevezik, s hogy milyen kvalitásúnak látja a XX. század orosz irodalmát. Hogy miért tartotta fontosnak, hogy könyvében írjon daganatos betegségéről, s a halálhoz való viszonyáról. Megtudhatjuk, mi a véleménye azokról, akik szerint minden problémára van kész recept, s akik szerint csak egyetlen igazság van, végül pedig azt is, hogy szerinte mikor lesz végre Oroszország szabad.
A műsor második részében egy költőt hallhatnak. Pethes Mária a Velencei tó melletti alkotóházában él, Péli Tamás festőművész képei között, akihez egy évtizedig tartó nehéz szerelem fűzte. 10 verseskötete után, decemberben jelent meg első regénye, amelyben a családja történetét dolgozza fel. Először a kissé bonyolult családi viszonyokról beszél: a zsidó és keresztény szülők házasságából születő ősről, aki egy cigányprímással esett szerelembe – majd saját gyermekkoráról, amely szintén nem nevezhető sem átlagosnak, sem kényelmesnek. Ebben a részben hallhatunk arról, hogyan lett a zűrös gyermekkort megélt, lázadó lányból cigánygondozó, majd egy sikertelen házasság után hogyan ismerkedett meg a zseniális, de önpusztító cigány festővel, Péli Tamással, s hogyan formálta ez a kapcsolat érett költővé Pethes Máriát.
A műsor utolsó részében arról beszél Pethes Mária, hogy hogyan tette tönkre Péli Tamás festői pályáját, hogy politikusnak állt, hogy hogyan tette tönkre magát nem is csak két- de inkább négy végén égetve a gyertyát, s hogy miféle kuadarcos próbálkozások után vetett véget a számára olyan fontos emberrel való kapcsolatnak. Miért és hogyan, él ma a költőnő a világ zajától távol? Mit gondol az irodalomról, hogyan dolgozik, hogyan adja ki kevéske pénzéből nem csak saját könyveit, de kezdő poéták köteteit is? Számára mi fontos a világból, mi élteti annyi megpróbáltatás és betegség után, s hogy szerinte elfogy-e valaha is belőle az alkotnivágyás.
