07.24-i adás - Generációnk kerékpározásáról

Úgy látszik (sajnos), hogy ebben a korban már mindent ebből a szempontból közelítünk meg először: kerékpár, mint a rehabilitáció pompás eszköze. A korunkbéli László Jánosnak sok története van arról, hogy a terheket egyenletesen elosztó bringa miért az egyik legjobb választás a mi korunkban.  Szerinte az idősebb kornak az az egyetlen problémája, hogy egyre lustábbak vagyunk: egyre nehezebben szánjuk rá magunkat, hogy minden nap csináljunk valamit.

Ebben a részben először Miklós Anna beszél, aki húsz éve jár túrázni ugyanazzal a társasággal. Bejárták már egész Magyarországot, s külföldön is sok helyen voltak. Néha persze nagyon nehéz volt, de nem ez a lényeg, hanem a az, hogy olyan helyeken járnak, ahová sem gyalog, sem autóval nem lehet eljutni.
László János háromféleképpen is használja a kerékpárt: azzal közlekedik a városban, túrázik, s neki a kerékpár a választott sportja is. Mindegyikben a szabadságot találja meg magának. Miklós Anna arról beszél, hogy attól függően, hogy hová mennek, a körülmények nagyon mások – de az élmény mindenhol lehet nagyszerű.
László János elmeséli, hogy az elmúlt években hogyan fejlődött a hazai kerékpárút-hálózat. Egy most elkészült jelentés összefoglalja, az örömöket is (a bővülő hálózat), de a bajokat is (a fenntartás hiányában használhatatlanná váló utak).

Csík Gabriella csatlakozik a beszélgetéshez, méghozzá Ausztriából, a Melki Apátsággal szemben, egy bringaút pihenőjéből – ugyanis barátaival épp egy túrán vannak ott. Az átlagéletkor náluk 60+, de ezzel egyáltalán nem lógnak ki a sorból: Ausztriában ez teljesen természetes. Az infrastruktúra (utak, ellátási lehetőségek) pompás, s bár sokan használják, azért kényelmesen lehet tekerni. Ami ott egyre gyakoribb: az elektromos kerékpár, amelyről László János elmondja, hogy egyáltalán nem az ördögtől való. Ez nem motor! Tekerni kell, anélkül nem megy, de úgy adja meg a kerékpározás örömét, hogy idős korban sem kell abbahagyni.

Lázadás, divat, sport vagy közlekedés a városi biciklizés? László János Bécsben kezdte el, s szerinte a városi kerékpározás nem lázadás, hanem a legjobb, legolcsóbb s legkényelmesebb közlekedési mód. Ezzel teljesen egyetért a beszélgetésbe bekapcsolódó Király Júlia is, aki szenvedélyes városi bringás: MNB alelnökként is kerékpáron járta a várost, s azt teszi ma is. Szerinte nagyot változott Budapest, egyre többen szállnak nyeregbe, s ha valamikor tán főleg lázadás volt, ma már napi rutin: valóban tömegek szállnak ki az autóból, s járnak munkába kerékpárral. A beszélgetés végére jut még néhány tanács kerékpárosnak, autósnak egyaránt. A végszót Király Júlia mondja ki: szálljon mindenki kerékpárra!