06.05-i adás - dr Kálmán Zsófiával

Amerikában egy kislányt – szülei kérésére! – hormonkezelésnek vetettek alá, hogy a nemi érés el se induljon, hogy örökre helyes kislány maradjon. Kálmán Zsófia, aki rendszeresen tart konzultációkat sérült gyerekek szüleinek, azt mondja,  hogy az alapvető emberi jogok ilyen durva megsértéséről már legalább tíz éve nem is hallott, de azt ő is gyakran tapasztalja, hogy még a sérült gyerekek szülei sem igen tudják, mit kezdjenek az egyre korábban kezdődő nemi éréssel. Mint ahogy egy apa fogalmazott: – „Eszembe nem jutott volna erről a témáról nem beszélni az egészséges gyerekemmel, mint ahogy eszembe nem jutott, hogy ilyen dolgokról beszéljek a nem ép gyerekemmel.”

Mennyire korszerű a magyar társadalom és a magyar jogrend viszonya a sérült emberek jogaihoz? A szakember szerint nálunk most a jog a társadalmi gyakorlat előtt jár: iránytűként mutatja, merre helyes menni.

A gyermekgyógyász már évtizedek óta foglalkozik fogyatékos gyermekekkel – 2002 óta kizárólag ezen a területen dolgozik. Harminc éve már, hogy Kanadában megismerkedett a Bliss-módszerrel, amely beszédképtelen, de ép értelmű gyermekek kommunikációját segítik. Ezt a módszert honosította aztán meg Magyarországon, ahol azt nyelvész, logopédus, pszichológus segített adaptálni.
Kálmán Zsófia a nyolcvanas-kilencvenes években élt az Egyesült Államokban és Kanadában – mint az akkor írt könyveiből kitűnik, már akkor is azt vizsgálta, hogy hogyan bánik egy gazdag és türelmes társadalom a fogyatékkal élőkkel. Mi minden kellett ahhoz, hogy a jogszabályban lefektetett jogok – mely szerint ezeknek a sérült gyermekeknek is épp annyi joguk van a tanuláshoz, normális élethez mint az egészségeseknek – nem csak papíron lefektetett szabály maradjon? Miért nem elég csupán a pénz, s miért ostoba (és drága!) megoldás a szegregáció?

A bliss-nyelv Magyarországon már huszonhat éve segíti a súlyos, halmozottan sérült gyerekek kommunikációját. Ez a grafikus nyelv segít, hogy legalább megmutatható legyen az a gondolat, amely kimondhatatlan. Akár egy papírlap is segíthet, amelyre tárgyak, eszközök képeit ragasztják fel a szülök, hogy a gyermek meg tudja mutatni, mit gondol, de persze ma már a számítógép is segít, hogy ez a kommunikáció mind gazdagabb legyen.
Önnön börtönükbe zárva élnek olyan emberek, akiknek béna végtagjuk, beszédképtelenségük képtelenné tesz a szokásos kommunikációra, pedig gondolataik épp oly gazdagok, színesek, mint bárkié. A bliss-nyelv segít, hogy ezek az emberek kitörhessenek a magány szörnyű börtönéből.
Taigetosztól az esélyegyenlőségig, Bánatkő, Beszélgetések a konyhában – Kálmán Zsófia eddig három könyvbe írta meg mindazt, amit a sérült gyermekek és családjuk életéről megtanult, s amiről minél több embernek tudni kellene.

„Aki nem mint ép, egészséges egész jön a világra , hanem torz testtel, torz szellemmel vagy mindkettővel, emlékezz rá, hogy akkor is a Te gyereked. Arra is emlékezz, hogy joga van az élethez, bármilyen is az, és joga van a boldogsághoz, amelyet Neked kell megtalálnod a számára. Légy büszke a gyerekedre, fogadd el olyannak, amilyen, és ne törődj a tudatlanok szavaival és bámuló pillantásaival. Ennek a gyereknek jelentősége van a Te számodra és valamennyi gyermek számára. Ha teljesíted az életét, érte és vele, megleled az örömöd. Azt az örömöt, amit most még gyanítani sem mersz. Emeld fel a fejed, és menj a kijelölt utadon!”
Kálmán Zsófia azt tanítja, hogy egy család akkor lehet boldog, ha a sérült gyerek teljes jogú tagja ugyan a családnak, de nem telepszik rá az ő élete minden másra.
És mert tudja, hogy a felnövő, önállósodó gyerekek kezét egyszer el kell engedni, hát most arra készül, hogy az általa létrehozott Bliss Alapítvány vezetéséből vonul vissza. S meggyőződése, hogy az már megáll majd a saját lábán.