03.13-adás - A fogyatékossággal élőkről

Még egy látó embernek is izgalmas kaland vonatot vezetni. Hoffmann Rita (aki nem lát), vezetett vonatot – igaz illegálisan, és mellette azért ott állt a mozdonyvezető. Flamich Máriát testvére ültette be a papa frissen vásárolt autójába egy sóderbányában, hogy próbálja ki az autóvezetést.
 Rita és Mária életének természetes része az internet. Kis praktikákat is adnak át egymásnak a vakok, amivel könnyebb az élet, pl. azt, hogy lehet megkülönböztetni a sütőport a vaníliás cukortól. Berkeley-ben, a Kalifornia Egyetemen, ahol nyolc hónapot töltöttek Fulbright ösztöndíjjal, nincs szükség olyan sok praktikára, ott nagyon megkönnyítik a vakok és más fogyatékossággal élők életét. Az egyetemen a két lány a fogyatékosság irodalmi ábrázolásait kutatta.

Az embernek az lesz természetes, amibe belenő. Ők nem keseregnek azon, hogy nem látnak, de persze jobban támaszkodnak kifinomultabb tapintásukra, hallásukra, szaglásukra. Nem használnak más szavakat, azt mondják: láttad a filmet? Nincsenek „vakos” kifejezések, sokkal egyszerűbb, ha úgy beszélnek, mint a többi ember – mondja Mária. Magyarországon egyelőre nem szokták meg, hogy a fogyatékossággal élő emberek ugyanolyan színesek, tehetségesek, sokfélék, mint a többséghez tartozók. Itthon még nincsenek annyira jelen a közéletben, a mindennapokban. Berkeley-ben nagyon sok kerekesszékest, vakot, mozgássérültet látni az utcán. Vajon miért nem ülnek kerekesszékes banktisztviselők a bankokban? - kérdezi Mária. Rita ismét egy berkeley-i plédát idéz: egy nagy hangversenyteremben a hostess, aki a programot a nézők kezébe adta, szintén kerekesszékes volt. 

A sztereotípiákon túl. A fogyatékosság irodalmi ábrázolásának kritikai és kritikus elemzése – ez a címe annak a kurzusnak, amit Rita és Mária együtt indítottak az ELTE-n. Nem ez az első közös ügyük. Jó néhány éve megtanultak katalánul – eredetileg azért, mert anyanyelvén szerettek volna beszélgetni Monserrat Caballé-val. A beszélgetés olyannyira összejött, hogy a  világhírű operaénekesnő, lányával együtt koncertet adott Budapesten. Rita és Mária számos jótékonysági koncertet szervezett a  vakok ügyéért, a legnagyobb az Összhang koncert volt a Müpában. Ez adta az ötletet, hogy létrehozzák az Összhang Alapítványt. A név számukra szimbolikus: sokféle, nagyon törékeny ember él a Földön, jó lenne, ha mindenki figyelne a másikra.

A katalán nyelvet és kultúrát egy nyáron át Spanyolországban is tanulhatták vendégeink. A Mentafagylalt című, katalán novelláskötetben két-két fordításuk is megjelent.
Az utazás nagyon fontos része Mária és Rita életének, kétszer vittek Angliába vak és gyengénlátó gyerekeket táborozni. A költségeket jótékonysági koncertek rendezésével teremtették elő. Ha már koncertekről beszélgetünk, Mária elmeséli, milyen különleges hangversenyen lépett fel Berkeley-ben. Egy zsinagógában, ahol a pénteki istentiszteletet egy elvált rabbi vezette egy másik, meleg rabbi társaságában, egy vak nő (Mária) énekelt egy fekete baptista lelkész zongorakíséretével. Mert a világ valóban sokszínű.