02.13-i adás - Geskó Judittal, a Cézanne-kiállítás rendezőjével

 Ahogy a tudományban, a sportban, de már az óvodában is van ranglista, úgy persze a kiállítások között is van ilyen. A mi kiállításunk rangját jelzi, hogy hány országból jönnek el megnézni, de még inkább, hogy mekkora terjedelemben foglalkozott vele a világsajtó. Ma már jól látszik, hogy ez a kiállítás nem csak nagy szakmai elismerést aratott, de sok külföldi turistát is hozott Budapestre. A legnagyobb elismerés talán az volt, hogy két héttel ezelőtt, a Múzeumban megrendezett konferencián, a Cézanne-kutatás pápája azt mondta (még le is írta!), hogy ez minden idők legokosabb és legszebb Cézanne kiállítás.

Mikor és mivel kezdődött Geskó Judit készülése erre a kiállításra? Mivel teltek az évek 1996 óta? Milyen ívet mutat a három nagy kiállítás, a Monet és barátai 2003-ban, a Van Gogh 2006-ban, s most a Cézanne? Ki volt a XX. század elején ténykedett Majovszky Pál, s az ő életművének kutatása mivel adott muníciót ehhez a három kiállításhoz? Mennyiben más ez a Cézanne-kiállítás, mint az Európában rendezni szokott, a kronológiára felfűzött tárlatok? Mennyivel tud többet adni az a másfajta megközelítés, amely Geskó munkáit jellemzi?

Geskó Judit erre a kiállításról már a nyolcvanas évektől álmodott, s az utolsó öt-hat évben végig ezen dolgozott, járta a világ múzeumait, tervezett, tárgyalt, készült. Mikor engedett fel gyomrában a görcs? – Eddig még soha – mondja a kurátor. Majd ha minden képet biztonságban visszaszállítottak eredeti helyére, csak akkor.
A történet, mint a kiállítás-tervező elmeséli, tulajdonképpen 1986-ban kezdődött, amikor az Ignotus-család (házukat, bútoraikat eladva) egy alapítványt hozott létre, amelylehetővé tette Geskó Judit számára, hogy képeket vásárolhasson a Szépművészeti Múzeum számára, s szisztematikusan felépíthessen egy gyűjteményt. Erre ugyanis az államtól nem kaptak pénzt. Ez a helyzet amúgy máig sem változott: néha lehet pályázni egy-egy tárgy megvásárlása érdekében, de műkincsvásárlásra máig nincs kerete a Szépművészetinek. Ilyen büdzséje a Szépművészetinek utoljára a XX. század elején volt. azóta legfeljebb gazdag mecénások adománya teszi lehetővé a bővítést. A munka azóta is folyik, ma már van saját, modernkori gyűjteménye a Szépművészetinek – még ha ezt nem is köszönte meg soha senki Geskó Juditnak. De ő ezt nem bánja, mert úgy tanulta: szerzetesként kell élni a múzeumban.

Amelyben kiderül, hogy az iménti mondat, mely szerint Geskó Judit munkáját sosem köszönték meg, nem igaz. Megköszönték, igaz, Franciaországban, ahol igen rangos kitüntetésben részesült. A felterjesztők a Louvre és az impresszionista festészet legnagyobb gyűjteményét bemutató párizsi múzeum, a Musée d’Orsay igazgatói voltak.
Mi mindenre jó egy katalógus? Miért használják Párizsban és New Yorkban forrásként és kézikönyvként a Cézanne-katalógust? Ami persze kézikönyvként termetes: a gyönyörű könyv több mint három kiló.